Pszichiáterem hülyébb lenne mint én?

"ő mikor covidos volt hat hétig volt otthon még utcára se mehetett ki"

Ehhez csak annyit, hogy a covid-karantén 10 nap. Tavasszal 14 nap volt. 6 hét, azaz 42 nap soha nem volt.

Ő is ember!

Bocsi, de te a saját bajoddal nem tudsz megküzdeni neki meg csomó ember problémájával kell foglalkozni!

Azért ez még mindig egy sötét folt az orvostudományban. Sok esettel még mindig nem tudnak mit kezdeni, sok betegséget, ha tudnak is kezelni fogalmuk sincs róla mitől alakul ki.

Nem vagyok pszichiátria ellenes, sőt én örülnék a legjobban ha fejlettebb szinten állna.

Na de minden eddig kipróbált gyógyszer hatástalan volt, vagy csak 2-3 hónapig hatásos, és az is lehet, hogy gyógyszertől függetlenül egy jobb időszakot éltem. Voltam már bipoláris zavaros, majd borderline, szorongásos-depressziós... meg még sok minden.

Mellette munkám van, párkapcsolatom, nem volt trauma az életemben, és nem volt pszichiátriai beteg a családban. Ennek ellenére olyan változásokat élek meg az érzelmi életemben, hogy kerültem már zárt osztályra is többször. Így elég nehéz fenntartani egy normàlis életet.

Legalább 10 pszichiáterem volt, mindegyikkel eljutottunk oda, hogy ő nem tud mit csinálni, én meg ezt nem akarom elfogadni.

Ha valakinek van ötlete szívesen fogadom

Nagyon ellenszenves a viselkedésed, de ezért csak szánni tudlak, hiszen nem szánt szándékkal vagy (szorongásos) depressziós. Azonban lejön már a kérdésedből is, hogy csak a TE bajod számít, más nem szenvedhetett annyit, mint te, másnak nem lehetnek problémáid, csak NEKED, sőt, igazából csak TE vagy egyedül a világon, aki segítségre szorul a világon, így mindenkinek haptákban kéne állnia, hogy lesse minden kívánságod. TE nem tettél rosszat, TE nem hibáztál sohasem, TE csak a körülmények áldozata vagy, téged csak bánt mindenki stb. Aztán folyamatosan zaklatod, nem vagy hajlandó empátiával viseltetni felé és bármilyen szakképesítés nélkül felülbírálod a szakvéleményét. Nekem is nagyon elegem lenne belőled, az biztos, de nyilván nem küldhet el a bús francba, hiszen a páciense vagy, akinek lelki gondjai vannak, így inkább összeszorítja a fogát és folyamatosan azon dolgozik, hogy megoldást találjon a problémádra. Te meg ahelyett, hogy megbecsülnéd, hogy egyáltalán van kihez fordulnod, mikor úgy érzed, hogy szarul vagy és kéne egy kis lelki támasz, inkább ócsárolod egy anonim oldalon és sajnáltatod magad és azon puffogsz, hogy a járványhelyzet miatt nem tudod lecserélni! Felfogod egyáltalán, hogy más a két kezét összetenné azért, amit te el akarsz dobni magadtól, mert nem vagy vele megelégedve? S tudod, hogy milyen ember benyomását kelted számomra? Egy önző, önsajnáltató, emberét, aki inkább dagonyázik nyakig a szarban ahelyett, hogy kimászna belőle és másokat is belerángat magával a pöcegödörbe.

Igenis igaza van abban a pszichiáterednek, hogy nem vagy áldozati bárány, akinek semmi felelőssége nem volt abban, hogy az élete ilyen mértékben elszaródott. Igenis meg kéne tanulnod szembenézni azzal, hogy bizony te is tettél rossz dolgot az életedben és meg kéne tanulnod FELELŐSSÉGET VÁLLALNI a cselekedeteidért és döntéseidért ahelyett, hogy mindig mást hibáztatsz a balsorsod miatt! Meg némi empátiát is kéne gyakorolnod, és akár kezdhetnéd a pszichiátered felé is, mondjuk azzal, hogy nem úgy tekintesz rá, mint valami alanyi jogon járó szolgáltatásra, hanem úgy, mint érző, gondolkodó EMBERRE. Tudod, a koronavírus közvetlenül és közvetetten is eléggé felforgatta az életét, hiszen beteg is volt, sokáig lábadozott, aztán beleszakadt a nyakába a sok depressziós, aki bekattant a karanténtól, és gondolom, ő is belefáradt már abba, hogy egész nap mások sirámait meg lelki gyötrelmeit kell hallgatnia, még akkor is, ha megérti őket, miért ilyenek. Meg ennyiből mi is mondhatnánk neked, hogy ki nem szarja le a betegséged meg az önsajnáltatásod, miért kéne foglalkoznunk éppen pont veled...

Szóval, ha csak az volt a célod a kérdéssel, hogy sajnáltasd magad, akkor bocsesz, nem adom meg neked azt az örömet, hogy pátyolgatom a lelked, mikor a megoldás éppen csak egy karnyújtásnyira van tőled. Van pszichiátered, kapsz gyógyszereket, a maradék már csak rajtad áll, meg esetleg egy jó pszichoterapeután. Kis önismeretet kéne gyakorolni és el kéne fogadni, hogy nem vagy egy szent és felelős vagy önmagadért, az életedért. Nem mások cseszerintették el, hanem te magad, éppen ezért csak te tudod helyrehozni. Persze, kaphatsz hozzá egy löketet, hogy gyorsuljon a folyamat, de ha te nem vagy hajlandó együttműködni a segítőiddel és nem vagy képes beismerni a saját felelősséged az életed alakulásában, akkor csak szánni tudlak, hiszen egy teljesebb élettől fosztod meg magad. Mert látszik az írásodból, hogy nem vagy benne egy komolyabb depressziós epizódban, csak éppen kényelmesebb sajnáltatni magad ahelyett, hogy erőt vennél magadon és kitörnél ebből a szarfolyamból.

Remélem, hogy a szavaim célba értek és gondolkodásra késztettek, ha pedig nem, hát akkor csak szánni tudlak, további szép dagonyázást!