Szűnni nem akaró sírhatnék ellen mit tegyek?

Köszönöm a válaszokat. Igazából én is tudom mi az oka. Egyszerűen az, hogy túl magasak az elvárásaim magammal, és nem tudom teljesíteni. Átlagos képességű ember vagyok. Csak sajnos kettős mércével. Nincs bajom az átlagossággal, amíg nem rólam van szó. Nem is azért akarok átlag feletti lenni, mert akkor jobbnak érzem magam. Azt hiszem egyedül akkor tudok magamra egyenrangúként tekinteni, ha sokkal jobb vagyok másoknál. Ez a gondolkodásmód már nagyon régóta jellemez, és egy darabig hasznos volt, motivált, azonban az évek alatt hátránnyá vált. Már inkább csak elveszi a motivációm. Az öröm, amit az önfejlesztésben éreztem elveszett. Szeretném a motivációt visszakapni, de nem tudom hogyan. Úgy érzem az érzelmeim már nem követik a gondolataim. Az évek során mindig győzködtem magam ezzel-azzal. Például tudatosítottam, hogy az a gondolatmenet, miszerint csak akkor tudok magamra egyenrangú ként tekinteni, ha jobb vagyok másoknál, az hülyeség. Aztán erre jöttek más gondolatok, hogy csak önvígaszkébt mondom. Aztán kavarogtak a dolgok, érvek-ellenérvek, és totál összezavarodtam. Az érzelmeim ennek következtében elváltak a gondolataimtól. Ezért is nehéz úrrá lenni rajtuk. Hiába változtatom meg a hozzáállásom, az érzelmeim már nincsenek összhangban ezekkel. Ami kevés siker ér, az is max semleges, nagyon ritkán tudok örülni, szinte már reflexszerűen elfojtom a boldogságot, meg hát nem is nagyon ér siker, olyan amit én annak látok. A folytogató sírás meg csak rámjön. És azon se segít semmi. Aztán elfojtódik, megint rámjön. Hiába sírok, nem segít. Már lassan egy éve van ez, szinte minden este bőgök, közben kimaradnak hetek, de mindig visszajön. Van, hogy sírok, de nem érzek semmit, máskor meg fojtogat az érzés. Ez volt az egésznek a kiváltó oka, hogy nem tudtam elfogadni, hogy átlagos vagyok. Viszont az érzelmeim már nem követik a gondolataimat, így ezért nem írtam ezt le, mert már elvált az ok és a következmény, már nem tudom mennyire függnek össze. Mindig azt szoktam másnak tanácsolni, hogy figyelje meg a gondolatait, amikor szomorú, meg amikor nem az. És, hogy kövesse miként hatnak ezek az érzelmeire. Én is próbáltam magamon, és azt látom, hogy mintha két teljesen más program futna. Már nem tudom a gondolataimmal befolyásolni őket. Néha, pl ha elutazok, vígjátékot nézek, akkor ki tudok zökkeni, de mindig visszatér. És ez a rossz. (Egyébként most nem vagyok rosszkedvű. Ezt azért írom le, mert úgy döntöttem olyan hangulatomban válaszolok, írom ki a kérdést, amikor nem érzek semmit, így reálisabban le tudom írni.) Gyógyszert, alkoholt, meg ilyeneket nem akarok. Jó lenne, ha magamban tudnám ezt megoldani. Ez most viszont hosszú lett. :/

Hát igen, az drága. Úgyhogy jobb lenne, ha magam meg tudnám oldani.