Aki olyan pszichoterápiára járt, ahol a terapeuta csak hallgatta, ahogy beszél: segített ez?

Ez nagyon attol fugg, es csak szemelyes velemenyt, szubjektiv tapasztalatot tudok irni.

Engem az ilyenek irritalnak, es megszolalni is alig birtam egy ilyennel, mikor az egesz ora azzal telt el, hogy o bamult ram, egy pillanatra sem nezett felre, nem szakitotta meg a szemkontaktust. Persze ennek a fajta terapianak is megvannak a maga magyarazatai, hogy ilyenkor a kliensben is osszegzodnek a tortentek, azzal, hogy kibeszeli, valamivel mar jobb lesz, vagy hogy mennyire fontos es jelentessel bir az is a terapia folyaman, hogy melyik temat mikor hozod be, vagy akar az, hogy ha nem is mondasz ki semmit, a gondolataid elvileg porognek, es mivel egy olyan emberrel szemben ulsz, akihez semmi kozod, es fixen nem itel el, te is mashogy gondolkodsz magadrol. Viszont az analitikus terapiak tenyleg evekig tartanak, akar tobb millios osszeg is kijohet a vegere... Akinek tenyleg hobbija az onismeret, vagy azt is tudni akarja, hogy az anyja 4 evesen miert egy x meset mondott neki lefekves elott, vagy miert volt az, hogy 6 evesen inkabb unikornikossal jatszott, nem pegazusokkal... Menjen, csinalja nyugodtan, hiszen valahol ebben is van ertelem, foleg, ha valaki maga is segitove szeretne valni, es nem a sajat komplexusait belelatni azokba, akik majd hozza fordulnak.

De az emberek altalaban nem azert keresnek segitseget, hogy meg tobb galibat hozzanak elo a multjukbol, a leheto leggyorsabb es legolcsobb megoldast keresik, es gyakran ez is draga es fajdalmas. Vannak mindenfele rovid dinamikus terapiak, vagy csak siman olyan szakemberek, akik tudjak, hogy mikor, mit es hogyan kell kerdezni. Ott is te fogsz joreszben beszelni, mert ezek az alkalmak megis rolad szolnak, de segitve leszel folyamatosan, nem magadtol kell kitalalnod mindent. A hatartartas itt is megmarad, de nem lesz annyira szigoru, es rideg, erezni fogod, hogy emberrel beszelsz, meg az analitikusok nem feltetlen viselkednek kozvetlenul, ok pl. a tegezest is ellenzik. Persze biztos van valahol kozvetlen, hatekony analitikus is, nem akarok altalanositani, de ez egy ilyen iranyzat.

En sosem szeretnek olyan lelkuletu ember lenni, mint egy analitikus, se ilyen embert tartani magam elott peldanak. Fontos, hogy valamilyen szinten megertsd a multat, hogy ne ugyanazokba a mokuskerekekben porogj a jovoben, es a jelennel valo kapcsolatodat is rendezni tudd, de szerintem ezt nem erdemes tulzasba vinni, es minden egyes apro tortenes mogott komoly ok-okozati, koragyermekkori, transzgeneracios stb traumakat, torteneseket keresni. De ez is csak az en velemenyem, mert en szeretem megelni az erzelmeimet, onfeledten szorakozni, es a konfliktusoktol sem riadok vissza, de nehez elkepzelnem, hogy egy analitikus terapeuta kepes erre, hogy elengedje magat, hogy semmilyen pszichos szemmel ne nezzen a vilagra, legalabb egy kicsit, vagy o is meg tudjon orulni, pl. egy fesztivalon, ha ugy tartja kedve.