Nem bírom a stresszt és elviselhetetlenek a napjaim. Mit tudok tenni?
Felvételi előtt állok, most kell majd egyetemre jelentkezni. Édesanya szokásához híven okoskodik és kiabál, pedig azt sem tudja mi-hogy van. Azt hiszi, hogy segít és támogat, de csak lehúz. Kiabál, stresszel és ha nem sikerül a felvételi úgy ahogy terveztem, akkor meg is fog alázni, mint általánosban. Elég nekem a felvételi miatt aggódnom, de egyszerűen nem hagy békén. Sokszor sírhatnékom van, de inkább elbújok a saját kicsi világomba, hogy ne érezzem a bűntudatot és fájdalmat legalább egy rövid ideig. Mire kijövök abból az állapotból éjszaka lesz és aludni sem tudok rendesen, mert meg kell bírkózzak az aznap elnyomott érzelmeimmel. Ez nekem sok és már akaratlanul is visszacsúszom az ,,itt vagyok de mégsem'' állapotba. Belülről is bajok vannak, agresszív gondolataim vannak. Ezek a gondolatok egy ideig anya felé irányultak, de mostmár idegenek felé is.
Mit tudok tenni? Attól félek, hogy a nyomástól összetörök majd.
Nem tudnad anyaddal megbeszelni?
Az a baj hogy ha ennyire durvan stresszelsz ilyeneken, nem tudom mi lesz egyetemen vizsgaidoszakon.
Esetleg stresszt csokkento teak?
Szerintem probald meg edesanyaddal megbeszelni. Apad mit szól hozza?
Őszintén én édesanyám miatt stresszelek ennyire. Kiborít ahogy csak tud. Egyszerűen ránézni sincs kedvem, nagyon problémás. Gyerekként elnyomták otthon és így próbálja érvényesíteni magát. Úgy gondolja ha agresszív és kiabál, akkor neki lesz igaza. Apát jobb nem belevonni ebbe. Egy idő után ő is odajön, hogy mi ez a kiabálás, anyád miért kiabál már megint, aztán lenyomorékozza vagy hülyézi és ő is kiabálni kezd. Egy stresszfészek ez az egész hely. Szúrkáltam magamat, vágtam is, hogy ne érezzem a belső dolgokat, de abbahagytam, mert nem segített semmit.
Tudom, hogy nem bírnám idegekkel a vizsgákat, viszont kötelezőnek érzem az egyetemet. Tudom, hogy többre lennék képes, eltudnék végezni egy egyetemet. Ha nem megyek el, akkor ez elveszik és leljebb csúszom. Voltak fantáziáim, álmaim és egyikben sem voltam boldog. Ha nem megyek el, akkor egyedül fogok megrohadni. A nap nagyrészében most is csak ülök és bámulok ki a fejemből, mert nem tesz semmi boldoggá. Ha nem megyek el, nem tanulok akkor ez rosszabb lesz.
A problémák gyökerét abban látom, hogy tolerálod édesanyád kiabálós stílusát. Ennek véget kell vetni. A kiabálós emberek félnek, nincsen önbizalmuk és önbecsülésük. A saját agressziójukat nem tudják egészséges úton
Egy áldozatot keresnek maguknak,
folytatás:
A saját agressziójukat nem tudják egészséges úton feldolgozni. Egy áldozatot keresnek maguknak, akinek az energiájából meríthetnek. Itt Te vagy az áldozat. Mi táplálja a kiabálást, ill. mi jelenti az energiát? A FIGYELMED. Ezt kell megvonni anyukádtól. Akkor fog a kiabálással felhagyni. Teneked tudatosítanod kell magadban, hogy az anyukád problémái NEM a Te problémáid. Az anyukád erre jelenleg nem Gyakorlati tanácsom, hogy nyugodt hangon kérdd meg arra, hogy normális hangerövel (50dB) beszéljen. Ha felemeli a hangját, hagyd el a közös helyiséget. Valószínüleg nem fog egyböl sikerülni, mert eléggé rögzült benne ez a viselkedési forma. Újra és újra kell próbálni. Ha egy anya kiabálva beszél a gyerekével, azzal nem támogatja. Te szúrkáltad és vágtad magadat? De beláttad, hogy az nem megoldás. Ugyanígy az átvirrasztott éjszakák sem hoznak Ha huzamosabb ideig nem jut a szervezet elegendö pihenéshez, félelem lesz úrrá az emberen. A félelem agresszióban meg is mutatkozik. Ez fokozódik, ha az alvási problémád nem rendezödik. Beszélj nyugodt hangon édesanyáddal, mondd el neki, hogy a kiabálása elszomorít és felzaklat, és elalvási problémákkal küzdesz. És szeretnél egy szeretetteljes gyerek-anya kapcsolatot vele. (Egy anya, 19, 18, 8 éves gyerekekkel.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!