Mit erez a depresszios beteg?

Én enyhe depresszióval élem le az életemet.

13 éves koromban már megbarátkoztam a halál gondolatával. Ebből az az előnyöm származott, hogy a halálfélelem elkerült.

Huszonévesen elmentem az orvoshoz a panaszaimmal. Akkor még nem volt ennyire közismert a depresszió szó, és a jelentése. Kórházba küldtek felerősödni (inzulinos kezelés). Életem legboldogabb 3 hete volt a jópofa betegtársak miatt, akik pedig súlyos gerincműtétre vártak.

Később jártam pszichológusnál, pszichiáternél is. Ez utóbbi sorra írta fel a különböző gyógyszereket, amint közöltem, hogy nem használ, csak a fejfájásom nő tőlük. Megnéztem, mi a hatóanyaguk, a magnézium. Azóta itt van kézközelben a magnézium pezsgőtabletta, meg egy korsónyi víz. Ha rossz kedvem kerekedik, abból fogyasztok, és használ. Másra nem, de erre jó volt nekem. Szerencsére a gondjaim nagy része már elszállt, és csak ritkán szorulok a magnéziumra. De a depi nem múlt el, itt ólálkodik a közelemben sok más betegséggel együtt, és csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy lecsapjanak. Jobbulást kívánok minden szenvedőnek! (65/F)