Két hete nagy nehezen elmondtam a pszichológusomnak,hogy nagyon tetszett a képeken,és élőben is,ezért kezdtem el hozzá járni.Aztán elolvastam,hogy nem lehet semmi ebből. Ő is mindig zavarban volt,elmosolyodott ha rá néztem,és férepillantott.lehet?

Ez nem gáz! Komolyan mit okoskodnak itt azok,akik még nem voltak mentális betegek? Normálisak vagytok,hogy kiröhögitek,de komolyan?

Kérdező,keress egy másik pszichológust/pszichiátert,de ne a kép alapján dönts. Jobbulást!

3-assal értek egyet, 1-2-4 nem volt valami konstruktív.

Kérdező, te férfi vagy és a pszichológusod nő? Vagy fordítva? (Én az előbbire tippelek.)

Szerintem menj el hozzá újból és beszéljetek pont erről. Ha kölcsönös a vonzalom és mindketten egyedülállóak vagytok, akkor lehetne azt csinálni, hogy ő ajánl egy jó kollégát (ő tudja a legjobban, ki tudna neked leginkább segíteni), és ti NEM AZONNAL (!!!), de pár hónap szünet után megkeresitek egymást, és randiztok. Mondjuk, mire tavasz lesz és a járvány miatti korlátozások is enyhülnek, és el tudtok menni egy kávézóba beszélgetni.

Ha a pszichológus párkapcsolatban él, akkor azt kéne megbeszélni, hogy tudja-e ő ezt kezelni magában, és rád csak páciensként tekinteni. Ha nem, akkor szintén váltani kéne, csak ebben az esetben soha többé ne keressétek egymást. (Tudom, ez rettenetes nehéz lesz.) Ha viszont ő tud rád csak páciensként tekinteni, és tudja kezelni, hogy te vonzódsz hozzá, akkor elvileg járhatsz tovább hozzá. Ezt neki kell mérlegelnie. Akkor van gond, ha az érzelmei elhomályosítják a tisztánlátását, és bebeszéli magának, hogy tudja ezt kezelni magában - és valójában nem tudja. Akkor ebből egy egészségtelen kapcsolat lesz, és mellékesen a pszichológus állásába kerülhet, sőt szakmailag el is lehetetlenülhet (eltilthatják ettől a tevékenységtől).

Amúgy teljesen természetes, hogy egy szeretetre, megértésre kiéhezett ember vonzódni kezd egy ellenkező nemű, jóképű/csinos emberhez, aki meghallgatja, nem ítélkezik fölötte, ráadásul aki előtt lelkileg ki is tárulkozik.

Ezért is veszélyes, ha a pszichológus is ki van éhezve szeretetre.

Nem, nem vagyok szakmabeli, csupán amatőr érdeklődő az emberi lélek iránt. Sok pszichológiai szakkönyvet és ismeretterjesztő írást olvastam, de semmiféle ilyen jellegű képzettségem nincs. Ezt is valahol olvastam vagy hallottam, hogy kb. ez a megfelelő kezelése ezeknek a helyzeteknek. De természetesen a pszichológusodat kérdezd erről, bízom benne, hogy nem lőttem nagyon mellé. :-)

A nagyobb gond, hogy ha ő egy csinos, kedves, empatikus nő, akkor szinte biztos, hogy van párja. Akivel lehet, hogy nem tökéletes minden (mint általában a párkapcsolatokban), de az nem működik, hogy a legelső szimpatikus ember kedvéért eldobja az ember a meglevő kapcsolatát.

Ha egyébként lezárult az, ami miatt odamentél, akkor sokkal könnyebb a döntés, bármelyik esetről van szó.