Mit csinaljak, ha teljesen ossze fogok zuhanni, ha 3 hetig nem mehetek pszichologushoz, mert szabadsagon van?

Velem pont így volt, pedig már szépen alakultam, de a dokim kiesett a munkából 1.5 hónapra. Másik meg nem volt.... Hát a poklot éltem meg az első pár napban, viszont rájöttem, hogy mivel nem haltam bele, így valószínűleg sikerülvis uralnom, más választásom úgy sincs.

Ma már hálás vagyok érte, sikerült.

Nektek is sikerülni fog!!!

Nekem is volt ilyen, bár én nem az összezuhanástól féltem, hanem attól, hogy az érzéseimet és a történteket nem tudjuk megbeszélni. Volt, hogy két hétig nem találkoztunk, és már-már a falat kapartam, annyira sok érzelem torlódott fel bennem. Nekem ilyen helyzetekben a naplóírás segít: leülök, és kiírom magamból azokat, amik foglalkoztatnak és amiket gondolok. Volt olyan is, amikor úgy írtam a naplóbejegyzést, mintha a pszichológusnak írnék egy levelet. Volt olyan is, amikor a naplóbejegyzésbe felírtam, hogy milyen kérdéseim támadtak, és hogy miket szeretnék vele megbeszélni legközelebb. A naplóírás arra is jó, hogy kiadjam magamból az érzéseket, de arra is, hogy mielőtt újra megyek pszichológushoz, vissza tudom olvasni, hogy mik történtek, mik foglalkoztatottak.

Remélem, tudtam segíteni, ötletet adni!

Sok kitartást!

Tudom, milyen rossz. Én sem tudok most menni. Eleve hetente egyszer jártam, azt is borzasztó volt kibírni. Egyetemista vagyok, így a tanulás mindig valamennyire lefoglalt és így könnyebb volt átvészelni eddig, most viszont ez is ki fog esni, mert holnap lesz az utolsó vizsgám. De már elhatároztam, hogy milyen filmeket akarok megnézni, milyen könyveket akarok olvasni, milyen DIY ötleteimet akarom megvalósítani, hogy ne legyek tétlen, mert ha nem tudom lekötni magam, akkor az agyam tesz róla, hogy mindig legyen mire gondolnom.

Amikor utoljára voltam pszichológusnál, utána egy napig letargikus állapotban voltam és csak vinnyogni tudtam. Aztán elmentem kicsit vezetni, hogy tudjak egyedül lenni és konkrétan egy órán keresztül ordítottam a kocsiban. Ez sokat segített. Nem maga a vezetés, hanem az ordítás.

Illetve ahogy már előttem is írták, segíteni tud, ha leírod az érzéseidet. Én nem naplót szoktam írni, de amikor úgy érzem, hogy nem bírja el a fejem a gondolatokat, akkor csak 1-1 mondatban leírom, ami foglalkoztat és nem gyötrődöm annyit, mert amikor a papíron látom, kicsit olyan, mintha kivettem volna a fejemből. Utána ha tovább gondolkodom az adott dolgon, csak mindig hozzáírom, ami eszembe jut. Az írás maga pedig arra kényszerít, hogy kicsit rendezettebben gondolkodjak az adott problémáról és később a gondolkodás sem lesz annyira kaotikus.

Ami a legtöbbet szokott segíteni az elviselésben, hogy barátokkal beszélek. Eléggé aszociális vagyok, de még nekem is rá kellett jönnöm, hogy ha senkihez nincs kedvem, de be vagyok zárva a fejembe, annál még mindig jobb, ha senkihez nincs kedvem, de legalább kicsit el tudok szakadni a problémáktól. Videohívásban a legjobb (vírus miatt a személyeset most nem mondom), amikor mosolyognak rám, úgy érzem, nekem is mosolyognom kell és arra gondolok, hogy ha meghalnék, sok embernek hiányoznék. 3 olyan barátom van, akiket beavattam a gondjaimba és mindig szakítanak rám időt, ha kérem. Szóval ha neked is vannak közelebbi barátaid, érdemes lehet beszélgetni velük. Ha nagyon rosszul vagyok, el szoktam mesélni, éppen mi bánt és ha nem is tudnak segíteni, jobb érzés, hogy elmondtam valakinek. Ha nem akarok beszélni róla, akkor meg csak szimplán az segít átvészelni, hogy van velem valaki és hétköznapi dolgokról beszélünk. Ha már az agyam egy része másra koncentrál, könnyebb a helyzet.

Szóval az én tapasztalataim szerint a lényeg, hogy találj valamit, amit alapvetően szeretsz csinálni és még ha nincs is nagyon kedved hozzá, de valamennyire lefoglal, attól már könnyebb lehet. Ha pedig úgy érzed, nem tudod csendben ülve kibírni, akkor ne fogd vissza és találj alkalmat, hogy ki tudd engedni feszültséget. Ha kell úgy, hogy kiengeded a fejedből és leírod/elmeséled, ha kell hangosan és tombolva. Persze amennyire ez még nem okoz bajt. Régen volt, hogy kárt tettem magamban, de ezt a kényszert azóta sikerült leküzdenem és már az is elég, ha valami pörgős zenére ugrálok, ahogy jól esik.

Remélem, hasznos valamennyire számodra a válaszom.

Kitartást! Tegnap óta már eltelt egy nap. A hátralévő napok is el fognak telni és egyre könnyebb lesz elviselni őket.

A legjobbakat kívánom!