Ezt milyen mentális betegségnek hívjuk?
Sziasztok! Igazából régóta foglalkoztat a gondolat hogy ennek a fajta mentális betegségnek mi a neve. Utána is olvastam de nem nagyon találtam sok mindent erről. sokat gondolkodtam rajta hogy ki írjam e a kérdést mert igazából még így is névtelenül nagyon szégyellem magam. ha nem sikerül megérteni amit szeretnék közölni akkor nagyon sajnálom és bocsánat kérek mindenkitől,de néha én sem értem mert logikátlan az egész.na de kezdem is az elején...Mikor Kb 7-8 éves voltam azt hittem hogyha megyek más emberek léptei nyomán akkor én is olyanná válok mint az az ember akit követek ha megy valahová. Lényegében ha valaki szimpatikus volt számomra akkor így váltam olyanná mint ő. Ezt fel tűnt pár embernek, szóvá is tették. de el lett felejtve. Aztán mikor iskolás lettem más dolgok jöttek elő például ez egyik ujjamal kétszer kellett megérinti a tollat... nem tudom miért éreztem ezt.de ha nem tettem meg akkor kellemetlenül éreztem magam kb 1-2 óráig aztán elfelejtettem ... nyilván kétszer gyorsabb hozzá érni egy tolhoz mint 1-2 óráig kellementül érezni magam... és aztán jöttek ehhez különböző más a saját gondolataimban vizuális gondolatok képzeletek.mondok egy nagyon egyszerű példát. Félek hogy meg fogok bukni matekból.ezzen aggódok egész nap... erre le teszem az asztalra a szendvicset és úgy érzem fel kell emelnem a szendvicset és újból le tenni az asztala. de ez már nem elég így...el is kell képzelnem hogy meg kapom az ötöst matekból. Vagy ha nem teszem akkor biztosan meg bukok matekból! Egyébként el szeretném mondani hogy mind végig tudtam hogy ennek semmi értelme és nem valós és hogy csak magamat szivatom, és persze tisztába vagyok vele hogy ezzek csak az én fejemben voltak és semmi jelentősége sem volt. Annyit még elmondanék hogy volt hogy elfelejtettem hónapokig de aztán ismét előjött. ez odáig fajult hogy például egyik ismerősöm nagyon szeretet volna valamit elérnie én is örültem volna neki ha sikerülne neki , aztán éppen mentem ki wc_re és be zártam az ajtót és az jutott eszembe mi lesz ha nem sikerül amit szeretne az ismerősöm.. épp be zártam a wc_ajtaját nyilván azért hogy sikerüljön neki amit szeretne elérni ezért újra be kellett zárnom a wc_ajtoját és arra gondolnom hogy sikerülni fog minden amit szeretne. el is kellett képzelnem azt hogy sikerül neki...Kb 4-5 percig ki be nyitogatam wc ajtaját.a képzelettemben sikerült, a valóságban bukott az ismerős őm... tehát nem sikerült neki amit szerett volna! Ezzek utána egyre rosszabb lett és végül az volt hogy 20-30 percig képzeltem el magamban egy egy bizonyos történetet hogy az úgy legyen és ne más! Ha hallottam hogy valaki meg halt autó balesetben attól féltem nehogy az én anyám is így járjon... azt kellet sokszor elképzelni hogy anyukám ki lép az ajtón és nem üti el az autó! ez a mentális próbálom fel erősödott mikor a suliban bántotak ki közösitetek megvertek a legjobb barátom le lépet és nehezen tudtam feldolgozni stb..aztán évekig otthon voltam és senkivel nem beszélgettem . elég bizonytalan volt akkoriban mindenn.Igazából ami miatt nagyon nehezen tudom ezt feldolgozni és el felejteni és emaitt szegyenlem ezt mikor felnőtt filmet néztem tehát xxx videót akkor bizonyos pozíciók láttam és el kellett képzelnem azt hogy más van ott, és nem az akiket én szeretek. Vagy család tagjaim. Itt a nulla évestől bárki szoba jöhet mert mindig az jutt eszemben amitől félek vagy amit nem szeretnék hogy úgy legyen. és Ez undorítónak tartom, hányíngerem van magamtól,de ha azt Kelet elképzelni hogy más van ott akkor volt hogy sokszor le kellett úgymond vetíteni a képzeletben azt hogy például más vagy idegenek vannak ott a felvételen és nem az akiket szeretek vagy akiket nem szeretnék ott látni... valójában ekkor
emiatt vannak öngyilkossági gondolataim mert ettől értéktelennek érzem magam és bűn tudatom is van. Hibásnak érzem magamat de azt is tudom hogy nem tehetek erről mert akkoriban nem tudtam kontroll állni a gondolataim
Ennek másfél éve! Ekkor döntöttem el hogy véget vettek (ezeknek)ennek a mentális problémának. és sikerült is Mára már egyáltalán nem jutot eszembe semmi. Igazából teljesen tünet mentes vagyok de még a fizikai bántalmazás miatt amit a suliban kaptam amiatt szociális fobbiám van. és félek emberek közzé menni! Önértékelési zavarom van, kisebbségi komlpexusom igazából ezzek. A kérdésem az lenne hozzátok hogy ennek a mentális betegségnek mi a neve és ha valaki tudja hogy miért alakult ki az érdekelne! Szerintetek van értelme hibáztatni magamat?! És ilyen jelentőséget tulajdonítani ennek az egésznek? Kérlek ha kommentekben írsz akkor egy élet kort írj! Én 20-F és elnézést hogyha hosszúra sikerült!
Szia!
Nincs mit szégyellni, és nagyon jó, hogy ilyen konkrétan megfogalmaztad, mit érzel.
OCD-re tippelnék: Obszesszív-kompulzív zavar. A magyar fórumok túlzásba viszik a leírását, nem veszik figyelembe, hogy vannak súlyosabb és kevésbé súlyos esetek is.
Ha van lehetőséged pszichológushoz menni, akkor bátran. Valamilyen gyerekkori trauma/konfliktus állhat a háttérben, aminek az átbeszélésével oldódnak a tünetek is.
Sok sikert, és kitartást!
Nem tudom a nevét én sem, de létezik egy olyan betegség, amiben irreleváns feladatok/tennivalók jutnak eszedbe, és utána attól várod a megoldást hogy ezek hogy sikerülnek. Az érzelmeink befolyásolják a gondolatainkat, ezekek az irányításához hihetetlen erő kell. Gondolj arra hogy nincsen egyébként mentálisan teljesen egészséges ember, mindenkinek van valami kattja. A tiéd ez. Nem tértél ki rá hogy miért közösítettek ki legjobb barátod miért lépett le, a gyerekkorodat sem fejtetted ki bővebben, pedig lehet ott a kiinduló pontja a dolgoknak, egy trauma ami ezt okozta nálad. Nem hiszem, hogy hibáztatnod kéne magad, mert konkrétan nem vagy az. Az önértékelési zavar mindenkinél kialakul, akit kiközösítenek gyerekkorában, a kissebségi komplexust meg fejben lehet kezelni, csak szerezz egy kis önbizalmat. Az írásod alapján egyáltalán nem tűnsz butának, talán a központozásra figyelhetnél jobban. Ja, és nem baj hogy hosszúra sikeredett, én egyébként is élettelen vagyok szóval volt időm végigolvasni. Fel a fejjel, sok sikert! :D
20F
Általános iskola alsó tagozatban én is hasonló voltam, nálam gyakran a fal megérintése volt így. Úgy éreztem, muszáj odamennem a falhoz és hozzáérni vagy elképzeltem, hogy egy tekerhető valami van a fejemen és azt tekertem, hogy okosabb legyek. XD
Még nagyon fiatal vagy és szerintem nem olyan hú de vészes, ami történik veled, hogy öngyilkos legyél. Szerintem szükséged van egy pszichológusra. Menj el háziorvoshoz, aki tud segíteni ingyenes (tb által finanszírozott) pszichológust, ha nincs pénzed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!