Teljes érdektelenség az emberek iránt. Hogyan tudnék ezen változtatni?

Sziasztok!

Sajnos egy elég komplex problémával küzdök. Nevezhetjük mély depressziónak vagy egy olyan életszakasznak, amelyben teljesen a padlóra kerültem. Nem akarom leírni a teljes élettörténetemet, elég annyi, hogy nagyon sz*r gyerekkorom volt. Apám válás után lelépett(kb. 11 voltam) és nem is nagyon keresett, pont akkor, amikor egy srácnak a legnagyobb szüksége lenne az apjára. Anyámmal maradtam, aki fizikailag és lelkileg is rengeteget bántott. Volt, hogy mindennap vert és ez még semmi volt, ahhoz a lelki terrorhoz képest amit tőle kaptam. Folyton egyedül éreztem magam és ez most sincs másképpen, mivel soha senkiben nem tudtam/akartam megbízni, senkihez nem tudtam kötődni. Egyetlen ember sem érdekel, senkinek a problémája, még a sajátom is hidegen hagy. Voltak haverjaim, de velük csak a szociális igényeimet elégítettem ki. Volt barátnőm aki iránt semmit nem éreztem a testi kapcsolaton kívül. Összességében teljesen érdektelenek voltak számomra. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnék ezen változtatni? Hogy érezhetném azt, hogy fontosak nekem a hozzám közeli emberek? Vagy esetleg én tényleg egy örökké magányos ember leszek?