Ha valaki bántja önmagát, akkor az biztos, hogy mentálisan beteg?
Figyelt kérdés
Saját magamról van szó. Összevagdostam magam, mert nem hitték, hogy meg merem tenni. Nem egyszer tettem meg, hogy nyomatékosabb legyen, fél évig rendszeresen csináltam. Nem vágtam fel az erem meg semmi, mondom az egyetlen oka, hogy nem hitték el a barátaim, hogy meg merném teeni. Fene tudja miért, mindenki nyámnyillának hitt (mármint ebben, mert amúgy nyílván ezzel semmilyen erősséget nem lehet kimutatni, konktétan ebben hittek nyámnyillának, hogy én magam nem merném bántani), hát tisztáztam a dolgokat. Az érdekes része az, hogy mindenki azt hiszi, valami bajom van. Most kérdezem én, bajom van? De úgy őszintén. Két évig jártam pszichológushoz, mert nem bírja elképzelni mi bajom lehet. Miért kéne, hogy legyen bajom? Ilyen nehéz felfogni, hogy megcsináltam, mert azt hitték nem merem? Csak összekarcoltam magam, nem kellet varrni meg ilyenek, meg csak ezt tettem meg, ha azt mondják nem mernék önygilkos lenni, akkor megmondtam volna, hogy tényleg nem. Miért kéne, hogy mentális beteg legyek, csak tisztáztam, hogy nem nagy szám magad összekarcolni. (ne értéstek félre, nem azt mondom, hogy aki tényleg beteg, annak a betegsége nem nagy szám, csak azt mondom, hogy pár karcolást csinálni, semmi)2020. okt. 27. 14:40
1/6 anonim 
válasza:
válasza:Azért vannak határok, amikor az embernek nemet kell mondania. Ha valaki azzal bizonygatja a bátorságát, hogy vagdossa magát, akkor szerintem nagyon rossz helyen jelölte ki a saját határokat. Miért kellene bárkinek is bármit bizonyítani? Aki tőlem ilyet kérne, azzal bizonyítanám, hogy bátor vagyok, hogy elküldeném a francba és ezt nyíltan felvállalnám. De ehhez neked nem volt merszed.
Szóval igen, gondolkodj el magadon, mert valahol nagyon nem becsülöd magad, hanem mások véleményétől teszed magad függővé.
2/6 A kérdező kommentje:
picit rosszul fogalmaztam, pontosítanék, nem is az, volt a cél, hogy bátornak higgyenek, csak idegesítő volt, hogy nem hittek nekem. Egyszer azt mondtam, hogy meg merném tenni, és utána folyton ment a duma, hogy addig mondok ilyeneket, amíg át nem élem, meg hogy ha sor kerülne rá, úgy se tenném meg. Nem az volt a gond, hogy gyávának hisznek e vagy sem, hanem, hogy nem hisznek nekem. Szóval ha azt mondom, nem merem megtenni és legyáváznak, akkor az nem érdekel. Viszont csak tudom már magamról, hogy mit tudok megtenni meg mit nem. És a tény, hogy nem bírták elhinni, rohadtul idegesített, a végén már oda jutottunk, hogy azért mert egyszer ezt mondtam, azért én vagyok keménykedő dumagép. Pedig semmi ilyen szándékom nem volt. Csak elmondtam, hogy szerintem ezek a karcolások nem nagy számok. Hozzá is tettem, hogy a karcolásra gondolok, nem pedig a lelki bánatra, az igenis nagy szám. Csak nem értették, hogy tud valaki ilyet tenni és én arra mondtam, hogy én el tudom képzelni, én is meg tudnám tenni. És ezt nem hitték el nekem. És ez zavart, ha nem hiszik el, hogy tudom a matkházi megoldását, akkor megoldom. Hát ezzel is így voltam, megtettem, hogy végre elhiggyék. Az öngyilkosságot nem merném megtenni, azt is megmondtam, azt el is hitték. Ezt nem értem mért nem lehetett, de hát megmutattam. Nem tudom mért lett volna bátorság nem meg tenni, a megtétekle se bátorság bizonyítására ment, csak nem hittek nekem. Semmilyen lelki tusát meg ilyet nem okozott, hogy bátorság kellett volna ahhoz, hogy nemet mondjak. Fogtam egy kis kést aztán megkarcoltam magam és ennyi. Aztán utána mint aki jól végezte dolgát mentem filmet nézni, meg másnap megmutattam nekik, hogy elhiggyék. Még párszor megismételtem, mert az volt a válasz, hogy jajj egyszer megtenni az semmi és te azt mondtad töbszöt is meg tudnád. Hát ha így akarják, legyen így, nekem mindegy. Pár karcolás nem oszt nem szoroz, mélyre meg nem vágtam. Szóval megismételtem, aztán amikor látták, hogy én azt komolyan mondtam, akkor meg megijedtek, hogy beteg vagyok... Mért beteg az, aki meg tudja magát karcolni? Karcolás volt, nem az ujjam vágtam le.
2020. okt. 27. 15:32
3/6 anonim 
válasza:
válasza:Igen, az beteg. Már csak azért is, mert kisebbségi komplexusa van, bizonytalan önmagában, kívülről vár megerősítést, másokhoz akar igazodni, másoknak akar megfelelni, mintha nem is lenne önálló személyisége stb.
4/6 A kérdező kommentje:
de nekem van önálló személyiségem, csak zavart, hogy nem hisznek nekem. Mondom, ha valaki azt mondja nem tudok integrálni mert nem hisz nekem, akkor nem az az első lépés, hogy odahívom és megmutatom neki, hogy hogyan kell??? Miért titkolnám el, miért hagynám rá, hogy azt higgye nem tudok, inkább megmutatom, nem? Oké, hogy ez nem matekfaladat, és? Ha most arról lett volna szó, hogy le tudok e futni x métert y idő alatt és abban se hisznek nekem, akkor lefutom, hogy lássák. Azt se hagyná rá senki a barátjára, ha nem hisz neki, ha tényleg le tudja futni, nem? a fentiek 3-as nem igazak rám, egyik se, nyílván nem tudhatjátok, mert nem ismertek, nem is azért írom ezeket. Igazából nem tudom miért magyarázom még mindig. Csak úgy jó értetlenkedni azt hiszem... Furcsának tartom, hogy mások szerint bajom van. Elhiszem hogy így van, felfogtam, hogy így látják, csak azért értetlenkedek, mert nem értem, miért számít ez ennek. Szóval én nem látom a határt a fenti futás és matek példa meg e között. Nem értem mások miért mondják, hogy ott a határ. Miért pont ott van a határ? Met a többség így érzi? De mért érzi így a többség? És egyaltalán miért baj, ha az én személyes határom feljebb van, ha ezzel másoknak és igazából magamnak se ártok. Szóval nem az van, hogy én ezt nem hiszem el, hogy mások így látják, meg nem az van, hogy aki mást mond, mint amit én hiszek, az hülye és nincs igaza, tudom kicsit ilyen hangvételű az, amit írok, de őszintén igazából én vagyok a hülye, mert nem értem, elhiszem, de nem értem. Illetve azt se tudom, ha most bajom van ténylegg, akkor mi van? Hiszen a pszichológus (nem egynél voltam) nem tudja, de úgy ötletei sincsenek, azt mondta nekem, hogy ha ezt nem tettem volna meg, szerinte egészséges ember lennék, de nem érti, hogy miért tettem és szerinte ez nem normális, de nem tudja az okát. Hát én nem tudom, tényleg nem. Most ha ő se tudja, akkor igazából mindegy is, hogy beteg vagyok e??? Bocsánat, hogy ilyen hosszan írom a hülyeségemet, nem akarok senkit se felhúzni a kötözködésemmel, ha sikerült, akkor nyugodtan lehet anyázni.
2020. okt. 27. 17:04
5/6 anonim válasza:
válasza:Szia! Úgy érzem elég sok feszültség van benned ezzel a dologgal kapcsolatban. Teljesen érthető, hogy zavart hogy nem hisznek neked. ez egyébként gyakran megtörténik? Szerintem nagyon jó kérdéseket teszel fel egyébként. Nem érted, miért ott a határ, ahova teszik. Miért baj, ha neked ez kijjebb tolódott. És végső soron, mit befolyásol az, mit változtat ha "beteg" lennél, ha valaki "beteg" pszichésen? Én azt gondolom, hogy felesleges az embereket "beteg" - "nem beteg" kategóriákba skatulyázni. Elég gyakori, hogy valakinek van valami beteges dolga, még ha az rejtetten is marad. És nincs teljesen "normális" ember. Egyáltalán mi a "normális"? Erről sokat lehetne csevegni. Nem szeretem ezt a szót használni. Kérdésedre válaszolva: nem, nem biztos hogy mentálisan beteg az, aki egyszer- párszor szándékosan megsebesíti magát, főleg kamaszkorban. A mentális betegségeket a DSM (The Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) szerint diagnosztizálják. Ez a könyv tartalmazza a jelenleg megkülönböztetett mentális betegségek diagnosztikus kritériumait. Folyamatosan változtatják, frissítik, ami ma beletartozik lehet 10 éve nem volt elkülönítve, illetve van ami kikerült belőle (pl. homoszexualitás). Ahhoz, hogy valakit pszichiátriai, mentális betegnek lehessen mondani, meg kell felelnie az ebben leírt diagnosztikus kritériumoknak. Ez azért kell, hogy be lehessen az orvostudomány merevebb, objektívebb rendszerébe is illeszteni egy olyan szubjektív dolgot mint a pszichiátria. Hogy ez alapján kórkázba lehessen vaalkit utaléni, legyen BNO kódja, diagnózisa, el lehessen számolni a kezelése, gyógyszerei költségét. Mert a pszichiátria szubjektív. Az, hogy valaki néhányszor megvágja magát, majd ezzel örökre felhagy és nem ismétli, még nem jelent "betegséget", viszont semmiképp sem előnyös viselkedés. Esetedben szerintem, nem azzal kell foglalkozni, hogy "beteg" vagy-e, mert egyrészt nem hiszem hogy az lennél, ennyitől semmiképp sem, másrészt nem is ennek van a jelentősége. A lelki problémák nem a mentális betegségeknél kezdődnek, sokkal inkább ott, hogy hogy érzed magad? Miért került ennyire szóba köztetek a falcolás? Ezt a családoddal beszélted meg, ők nem hittek neked, vagy suliban? Van olyan a környezetedben, akivel kapcsolatban úgy érzed, hisz neked? Akiben megbízhatsz? Akinek beszélhetsz az érzéseidről? Nem csak a betegségekkel kell foglalkozni. A pszichológusoknak nem az a feladata, hogy megmondják "mi a bajod", mint valami nagy megmondóember, hanem hogy segítsenek rájönni. Ha rendes szakemberrel beszélsz, nem célja skatulyázni. a pszichológus veled foglalkozik. Nem az a cél hogy rádfogjon valami mentális zavart, hanem hogy segítsen megérteni mi van benned, beszélni az érzéseidről. Ha úgy érzed teljesen jól vagy, boldog, elégedett, akkor is sokat segíthet egy pszichológus a megfelelő önismeret szerzésében. Azt javaslom neked, hogy próbáld meg átgondolni az érzéseidet. Ne titkolózz magad előtt, és mert kommunikálni a környezeted felé is, hogy mi van benned. Keress olyan embereket, barátot, akiben megbízol, akivel tudsz töltődni, aki hisz neked, aki mellett biztonságban érzed hogy szeret. Szerintem, ha találsz egy ilyen embert, sokkal kevesebb feszültség lesz benned, és az önbizalmadnak is jót fog tenni. Mivel nem írtad le a teljes önsértős sztorit, nyilván nem értek minden részletet. Ha van kedved beszélgetni, írj nyugodtan. :)
6/6 A kérdező kommentje:
Igen sokszor van, hogy kialakul rólam másokban egy kép, ami nem egyezik azzal, amit én valójában érzek vagy gondolok és ha mondom, hogy nem úgy van, akkor nem hisznek nekem. Ez néha zavar, mert van annyi értelem bennem, hogy felfogjam mikor mit érzek.
2020. okt. 28. 15:06
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!