Szükségem lenne pszichológusra?

Kis korom óta kissebbségi komplexusom van, mindig hasonlítgattak valakit hozzám. A suliban mindig jótanuló voltam. Jelentéktelen, csendes embernek mondanám magam, tudjátok olyan ember, akire nem figyel senki és nem veszik észre, ha nincs ott. Csak akkor beszélek ha kérdeznek, gondolom ezt otthonról hozom elég kemény nevelést kaptam egy alkoholista, nárcisztikus apa mellett, aki sokszor megalázott. Úgy érzem nem kaptam meg azt a szeretetet, amit kellett volna, nem érzem azt, hogy hasznos lennék bárhol is. Gimibe kezdődtek az igazi problémák, gondog lettek a tanulással, nem sikerült a beilleszkedés, a jegyeim romlottak én meg akartam felelni, de nem sikerült, nagyon szorongtam, sokat sírtam. A gimit valahogy túlvészeltem egyetemen szintén, nehéz beilleszkedés, szorongás, sírás, pánik. Megutáltam az embereket és magamat, most azon gondolkodom, hogy otthagyom, úgy érzem annyira elfáradtam, nincs hely a viéágon számomra, annyi tehetségesebb és jobb ember van, mint én. Úgy érzem nem érek semmit és nincs erőm tovább folytatni ezt az egész életnek nevezett viccet.Egy nagy lúzer vagyok, párkapcsolatom sosem volt és azt a pár barátomat, akik voltak kezdem elveszíteni, néha olyan rossz kedvem van, hogy nem írok és nem veszem fel a telefont, mert senkivel nem akarok beszélni, és szép lassan feladja mindenki a keresésemet, ami érthető, mert nem adok semmit a barátságaimba, őket meg nem akarom terhelni a problémáimmal, úgysem értenék meg.Most meg épp élek egyik nap után a másikra és fogalmam sincs miért. Szerintetek mi a bajom, keressek fel egy pszichológust, vagy ez normális?