Ezek depressziós tünetek?

Mostanában nagyon furcsán vagyok. Én voltam az, aki világ életében nem nagyon hitt a mentális betegségek létezésében. Azt hittem, hogy az emberek csak bemagyaráznak maguknak dolgokat. Szerintem ez most ütött vissza.

Az egész 10.osztály elején kezdődött (idén végzős vagyok).

Akkor kezdtem el talákozgatni meg beszélgetni egy lánnyal, ő lett az első nagy szerelmem, de végül a “töketlenségem miatt” nem lett belőle semmi (nem mertem lépni.)

Mivel el mondtam neki, hogy annak a tanév végén elfogok költözni külföldre (USA) egy évre, nem is erőltette, mert nem akart kötődni hozzám.

A gond itt kezdődött. Nem tudtam túl lépni rajta, egy évig beszélgettünk, de csak barátokként.

Majd mielőtt eljött volna a költözés, találkpztunk, majd (sajnos) végre elmondtuk egymásnak, hogy hogy is érzünk egymás iránt.

Majd miután kiköltöztem, 2-3 hétre rá összejött egy sráccal, elhihetitek, hogy milyen rossz érzés volt. Az egy év letelt, nem volt rossz, de a sok magány néha nagyon kiborított. (Cserediákprogramon voltam egy családnál egy évig.)

Majd ott kint kb. ugyan ez volt a helyzet, egész évben a padtársammal (lány) nagyon megvoltunk, de barátja volt. Az utolsó két-három hétben elhívott mozizni (miután szakított a barátjával), majd elkezdtünk kavarni.

Hasonló helyzet, én hazajöttem Mo.-ra, ő összejött egy sráccal pár hétre rá, azóta is együtt vannak lassan másfél év azt hiszem.) el sem mondta, csak miután kirakta a “boldog 3 hónapot”

Azaz gyakorlatilag 2/2 “barátnőm” csalt meg.

Itthoniaknak, először nyomás hatására, de elkezdtem azt hazudni, hogy lefeküdtem azzal az amerikai lánnyal (először ivós játékoknál, az “igyál ha már szexeltél így meg úgy”, nekem ciki lett volna elmondani, hogy még szűz vagyok majd 19 évesen). Hozzátenném, nem vagyok magam szerint “csúnya”, igényesen öltözködöm, sok barátom van, nem vagyok népszerűtlen az osztályban/suliban.

Azóta egy lány volt, akivel dumálgattam, de az egyáltalán nem volt komoly. Lassan másfél év telt el, azóta, hogy lett volna bármi nemű kontaktusom lányokkal. (Félek a csalódástól, és sosem találok “megfelelőt)

Szombat este egy osztálytársam tartott házibulit, és a legelső lány ott volt (osztálytársam jó barátnője)

Azóta szakított a srcáccal, akivel annak idején összejött (de ennek csak pár hete)

A hülye ivós játékoknál pedig végig néztem, hogy iszik különböző párkapcsolatos kérdéseknél, pl. szexelt-e már ...pózban, és belegondoltam, hogy ha annak idején nem vagyok hülye, én lettem volna a sok kérdésen. Nyomasztó, hogy neki ő volt az első igazi barátja, és nem én) valahogy a mi “ügyünk is feljött”, (igyál ha már smároltál a jelenlevők közül valakivel)

Amúgy a lánnyal nem beszéltem sokat, csak pár szót, meg ő korán leitta magát, és elaludt.

Azóta nagyon fel vagyok kavarva, mert még mindig tetszik egy kicsit, de ha belegondolok, hogy mit tett velem, akkor megint mérges leszek. Nem tudom, hogy mi legyen, de gyötrődök. Szerintem csak azért, mert ő volt az első nagy Ő, akit elengedtem.

Ezek már halmozódtak bennem egy ideje, ezért a suliba próbálok temetkezni, rengeteget tanulok, matekozok, matekos meg fizikás videókat nézek szabadidőmben, amikből nem értek sokat. A jegyeim pedig romlanak. Napi 4-5-6 órát töltök az íróasztalomnál, de így is csak 3mas 4eseket írok. Régebben ugyan ennyi anyagot negyed ennyi idő alatt tanultam meg.

Az edzéshez sincs motivációm, a sulira fogom, hogy nincs időm, de valójában kedvem nincs.

Plusz ez a szombati nagyon rátett es lapáttal. Ma nem mentem suliba, mert össze akartam magamat kapni (nem vagyok beteg, csak anyukámnak bekamuztam valamit)

Kérlek segítsetek!

18/f

(Bocsi ha hosszú, de ki kellett adni magamból)