Hogyan tudassam a környezetemmel, hogy bajban vagyok, és segítségre van szükségem, de nem merem direktbe elmondani?

Neked semmi bajod, egyszerűen több figyelmet akarsz magadnak.

Meg kell értened az élet sorát. Amikor megérkeztél, egy csoda voltál a szüleidnek. Aztán a testvérek, ovis társak jöttek s már csak egy kis aranyos gyermek voltál. Az általános iskolában már csak 1 vagy a 32-ből, a középiskolában meg egy vagy az 1200 tanuló közül. Kegyetlenül hangzik, de nem fog veled külön foglalkozni senki, mert mindenkinek megvan a maga élete, gondja. Neked ezt meg kell értened. Saját személyiség lettél, saját élettel, célokkal, s nagyrészt rajtad múlik, mit kezdesz vele. Már nem vagy baba, aki külön figyelmet igényel. A szüleid ugyanúgy szeretnek, de nem ringathatnak a karjaikban, mert abból már kinőttél korban és méretben is. Azon vannak, hogy elindítsanak az önálló életben, mint azt mindenkinek meg kell lépni. Inkább örülj, hogy nem nyomnak el, hagynak élni. Élvezd, hogy lassan felnősz, s olyanokat megtehetsz, amit régebben nem. Lehet saját életed, éld, élvezd!

de szeretném, ha pl. elvinne a mentő, és ott ki tudnám sírni magam, és beszélni valakivel, aki megért, anélkül, hogy a szüleim vagy az osztálytársaim megtudnák

nem tudom kivel szeretnél beszélgetni, de én felajánlom, hogy meghallgatlak, tudom ez nem élő, így lehet úgy érzed ez nem segítene, de ha van kedved írhatsz nekem. Meghallgatlak