Karaktereket kreálok magamnak , ez mennyire normális ? Bővebben lent .
Régebben sokat írtam de mostmár nem tudok. Visszont vannak karakterek a fejemben akikkel néha "beszélgetek" . Főleg félálomban jeleneteket játszok velük és sokszor én magam is a jelenet része vagyok. Ezek a karakterek megértenek engem igy jol érzem magam velük. Sokszor jobb a fejemben lenni velük mint a valóvilágban.
Ez ugye nem olyasmi mintha disszociativ személyiség zavarom lenne ?
Próbálok írni hogy legalább valami haszna legyen a dolognak de nem megy. Ráadásnak ami a fejemben van ott is marad nem tudom szavakba önteni :/
Hasonló a helyzet nálam is. Nekem 25 éve megy egy másik alternatív élet a fejemben, de ez inkább nálam ilyen sztori, fantázia. Nem menekülök oda és a való életben nem képzelem magam elé a karaktereket és nem szólok hozzájuk. Illetve beszélgetek velük, de csak amikor a sztorit folytatom, a fantáziámban. Egyébként ezt kizárólag akkor csinálom, amikor lefekszek aludni. Ez a fantáziálás segít álomba ringatni és érdekes is.
Te hogy érted azt, hogy beszélgetsz velük? Úgy mint én, vagy nappal is magad előtt látod őket és úgy szólsz hozzájuk?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!