Elveszettem a munkámat. Találtam már, de valahogy oda nem szívesen megyek. Előző helyemet nagyon szerettem, azóta elvagyok veszve. Kétségbeesett vagyok. Rengeteget sírok. Egy videótól vagy bármi mástól.Párom sem tud segíteni.Normális a sok sírás?

Én teljesen ugyan ebben a helyzetben vagyok. Annyi a különbség, hogy akkor egy ideiglenest találtam és most jött egy rendszeres. De nem érzem jól magam. És nem nagyon tudom hogy küzdjek meg ezzel. Régebben volt rossz munkahelyem, de ez most teljesen más helyzet.

Persze, teljesen normális a sok sírás, ha valaki egy számára rossz élethelyzetben van, de a sírás mellett érdemes tenni azért, hogy jobb legyen. Pl.: lépj ki és menj el munkanélküli segélyre, három hónapra adják meg ha jól tudom, annyi idő alatt meg biztos találsz megfeleléőbb állást. Ha pedig nincs lehetőséged munkanélküli segélyre, akkor ez a munka mellett próbálj jobbat keresni és válts mihamarabb. A párom másfél évig kereste a megfelelő munkát, pár havonta mindig más munka után nézett, mert nem találta a helyét. Azóta szerencsére sikerült neki. Nehéz időszak volt neki lelkileg, már kezdte szégyelni, hogy megint felmond, mit fog gondolni a család, de én végig támogattam, hogy addig keresgéljen, amíg olyat nem talál, ahol nem érzi rosszul magát. Túl sok időt töltünk a munkahelyünkön ahhoz, hogy olyan helyen ragadjunk, ahol rosszul érezzük magunkat! Keressgélj tovább, ne add fel! Mindig van választás és más lehetőség!

ÉN IS így vagyok de még próbálkozom HASONLÓT találni...visszamenni nem nagyon lehet mert megszünt a cég bár van utód vállalat