Nincs kedvem élni, befásultam, az öngyilkosság kerülget. Mit tegyek? Nem bírom....

3 nap múlva leszek 23 éves. Évek óta nem érzem magam teljesen rendben. A lelki állapotom nagyon ingadozik. Már óvodás / Általánosba kezdtem el leginkább szomorúbbnak érezni magam, bár ez a családi állapotomnak volt köszönhető, ezenkívül nem voltak nagyon barátaim. Mostanában bezárkoztam teljesen. Az esetek nagy részében nem jól érzem magam, amikor tömegbe vagyok, olyankor is ott lappang a szomorúság érzete bennem. Sehol nem érzem jól magam, nem tudok odafigyelni dolgokra, napi feladataimat sem tudom elvégezni. Kisebb korom óta kiközösítettek stb. középiskola után, már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet, elszakadtam a valóságtól, sodrodok az árral. Nem érzem magam jól, nincs motivációm semmihez, hogy reggelente felkeljek egy új nap miatt, így amíg tehetem, az ágyamban maradok vagy a sarkokba fordulok legugolva bámulom a járó lapokat.

Sok negatívum ér az életben. A családi vita (anyagi) emberek, környezet innen onnan hozott sérelmek. Tisztában vagyok vele, hogy mire vagyok képes, és a kinézetemmel is. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, és vannak hibáim, amiken lehetne változtatni. Naggyából 3 éve kezdtem el komolyabban levert hangulatú lenni. Ürességet érezni... Ez

az érzés tetőpontra lépett máig. kb 2-3 hónapja napi szinten érzem rosszul magam. Pánikbeteg vagyok 4 3 év. Sokszor előfordul, hogy csak leülök, összekuporodom, remegek és sírok, de ha rákérdeznek, a választ nem tudom.

Sokan mondták már, hogy szerintük valami nincs rendben velem, forduljak pszichológushoz. Félnek, hogy talán tényleg nagy a baj. Én nem tudom. És azt sem, hogy mit kéne tennem. Állandóan öngyilkossági gondoltataim vannak, öngyilkossági hireket, videókat nézek. Köszönöm hogy elolvastad.