Hogyan lehet élni egy agyvérzésen átesett, alzheimeres beteggel?

Kedves kérdező!

Én is Erdélyben élek. Nem tudom, hogy mik a lehetőségek, mert még bele se gondoltunk, hogy kórházba vigyük nagymamámat, de nem is bánom, mert itt nálunk nem hogy ápolják őt, inkább elteszik lábalól. Március végén kezdett félre beszélni, agresszív lett, aztán nem ismert meg, végül olyan állapotba került, hogy a nap 24 órájába rá kellett figyelni. Alzheimer kórral diagnosztizálták. Az életünk, a rutinok, az eddigi tevékenységeink mind megváltoztak. És nem volt türelmünk, ami egy nagyon fontos dolog ennél a betegségnél. Nem vagyunk szerencsére utálósak, így a piszkos munkát is elvégeztük, többnyire édesanyja. De annyit kiabáltunk neki, és javítottuk ki a beszédében és cselekedeteiben, és volt, hogy nem figyeltünk rá. Két nappal ezelőtt elhunyt, hirtelen, talán agyvérzése lehetett. És most felemészt a bűntudat, hogy nem figyeltem rá eléggé, és csak a kiabálások jutnak eszembe, amikor annyit szidtam. Tudom, hogy nehéz és néha elviselhetetlen, és néha mondjuk, hogy hamarosan vége lesz. De amikor beüt az a vég, az szörnyű. Most azt kívánom, bárcsak itt lenne velem, inkább vigyáznék rá minden nap, csak legyen itt. Ezzel nem is tudom mit akarok mondani neked Kérdező, főleg, hogy nagy a korkülönbség közöttünk, de annyit tudok, hogy kitartás kell hozzá, és én kívánok nektek sok sok kitartást. Lehet úgy érzed, hogy néha idegesít már a viselkedése, de rosszul fog esni ha már nem lesz ott. És erre én is most jöttem rá 2 napja. Lehet nem voltam nagy segítség most neked, de szeretném, hogy tudd, hogy egyszer vèget fog érni ez az egész, és nem mindegy, hogy hogy ér véget. Nem mindegy, hogy kik vannak mellette és hol fog véget érni. Egyszer le fog kerülni az àgyba, és tényleg nem mindegy, hogy hol, a kórházban vagy otthon. Nekünk is felmerült, hogy vigyük be a kórházba, de nálunk kb 1 nap alatt eltették volna lábalól. Ebben az időszakban egy idős Alzheimeres beteg nem annyira fontos, mint egy Covid-os.

Kérdező, én sok kitartást és erőt kívánok neked és családodnak! Nagyon sok türelmet, hidd el nem fogod megbánni a végén.