Lehet valami le mentális bajom?

Nagyon emlékeztet engem ez a kiskori önmagamra. Nálam ez màr óvodában előjött, egy évig nem is szóltam hozzá az óvónénihez. Anyák napján mindig csak álltam a kezemben az ajándékkal és nem tudtam megszólalni, amikor mindenki előtt mondani kellett a verset. Amikor egy távoli rokonunkhoz utaztunk kisbaba làtogatàsra, emlèkszem, hogy nem mertem megszólalni, csak ültem az àgyon a kisbaba mellett és simogattam a kezét. Kár, hogy a szüleim annak idején ezeket a tüneteket nem vették komolyan, csak legyintettek rà, hogy "á, majd kinövi", mert a mai napig meg vannak ezeknek az érzéseknek a maradványai, sőt bizonyos helyzetekben fel is erősödnek a tünetek. Nekem a természetes alapú nyugtatók (Magne B6, Valeriana, kamilla tea) nèha segítenek, ha egy-egy gázosabb szitu előtt bekapok belőlük egyet, vagy megiszom egy csészével a teàból. Jártam pszichoterápiára is, az is sokat segített. Arra biztatlak, hogy kezdj el dolgozni ezen, mert amikor a fèlelmeknek màr testi tünetei is vannak, nem fognak csak úgy, maguktól felszívódni. Hanem majd később egy baromi nagy neurózisként vagy pánikként visszatérnek hozzád. De ha dolgozol rajta, minden rendben lesz, nem megijeszteni akartalak. :)

Ahogyan írtàk, szociàlis fóbia. Kezelhető, és egyébként nem is olyan ritka manapság.