Éljek e vagy kössem fel magam?

Tehát BTM ill. BTMN a neve.

Szerintem nincs okod az elkeseredésre. Az általad linkelt írásban is azt találtam, hogy: „…nem olyan súlyos, hogy sajátos nevelési igény legyen, vagyis az ilyen súlyosságú problémák nem tartoznak

a zavarok, fogyatékosság körébe.”

Találtam egy másik oldalt, ahol ezt írják:

„Az egyesület szerint a BTM-es gyerekek az ellátórendszer legkevésbé problémás, egyértelműen pozitív fejlődési tendenciát mutató alanyai, akik képesek tanulni, ismeretet elsajátítani, elvárásokhoz alkalmazkodni, azoknak megfelelni, így fejlődésük pozitív irányú.”

A fentit itt találtam:

[link]

Itt írnak arról is, hogy:

„A gyermeknek nem csak a tanulásban van szüksége a segítségnyújtásra, ugyanilyen fontos az érzelmi támogatás, hogy biztosítsuk elfogadásunkról, és rendszeresen beszélgessünk vele, hogy érezze, hogy számíthat a segítségre.”

Vagyis jó volna, ha a szüleid részéről is megkapnád a támogatást, és hogy számíthass rájuk, ami ezek szerint sajnos nincs meg.

Pedig ahogy olvaslak, egy szerethető, eredeti ember vagy, akinek sajátos humora van, és beszédes, kifejező szavakat használ. Ilyenekre gondolok, mint: „az eltöltött idő luxuscikknek számít”, „premier plan a tátsadalomban”, „Tajgetosz-törvénynek becézett dolog”.

Szerintem írásban jobb lehetsz, mint szóban, és lehet, hogy emiatt vannak a problémák. A suliban sok szóbeli felelet van, és nem veszik figyelembe, hogy van, aki csak írásban tudja kifejezni magát, mert esetleg feleléskor feszélyezi a több diák, vagy egyszerűen nem olyan jók a verbális készségei.

Az is lehet, hogy a szüleidnek írásban kellene megírnod, hogy mennyire fáj, ahogy kezelnek téged, és hogy szeretnéd, ha többet foglalkoznának veled, ha a család teljes jogú tagjának tekintenének, és nem kellene azt érezned, hogy idegen vagy a számukra. Szerintem ha megtudnák, hogy mennyi érzés van benned, és hogy el vagy keseredve a helyzeted miatt, akkor rájönnének, hogy nem az vagy, akinek gondolnak.

Élj! Mimdig van miért, kiért. Ha már csak egy van megéri küzdeni. Márpedig egy mindig van: TE!

Mindenki értékes, mindenki egy világ. Feladni sosem szabaf, hisz elveszed az esélyét annak, hogy boldog légy és annak is érezd magad!

Rázd meg magad és keress utat. Mert van. Mindig mindenre van út, megoldás! Csak engedd, hogy így legyen. Ne zárj be!

Ne szomorkodj, szedd össze magad.

Próbáld azt, hogy tehát mondjuk azt képzeled, hogy ez a mostani éned, aki ilyeneket írogat magáról, hogy véglénynek ítéli meg magát; meghalt; és te már egy újjászületett ember vagy, tele lehetőségekkel. Adj magadnak tiszta lapot, hogy elengedsz minden régi rossz negativ emléket, érzelmet; és mint egy kis főnixmadár; és ez már egy új ember lesz. Tehát, ha úgy tekintesz az előző (tehár erre a mostani) énedre, hogy meghalt; akkor már utána meg is könnyebbülhetsz akár esetleg. De igazából ne bántsd magad; nem is vagy véglény, mind Isten gyermekei vagyunk, a Fennségesnek fiai -és lányai mindahányan:) Valami ilyesmi idézet van. :) Meg hogy tehát pl nem lakozik Isten kézzel csinált templomokban, bennetek van, bennünk, benned is, mindenkiben:):):) Tehát, ha úgy tekintesz arra az énedre, hogy ő már nincs, sokkal könnyedebben , lazábban veheted a dolgokat, mint eddig. És ez csak annyi, hogy ne legyél feszült tehát, meg nem leszel frusztrált. És ezt tehát meg továbbra is tartsd be,hogy nem okoz kárt másnak; de amúgy egyébként meg tiszteld pl saját magadat is tehát, hogy te nem okozol magadnak kárt szintén. Tehát tiszteld te szellemként a testedet, lelkedet is. Tehát sose nyomaszd magad; a nyomasztó gondolatok rosszak, ahelyett koncentrálj pl valami cuki dologra; vagy konkrétan meditálj, amikor nem is gondolsz, nem is koncentrálsz semmire, hanem konkrétan kiüríted az elméd. És tehát ne stresszelj. Próbáld meg tehát hogy nemélőként tekintesz már arra az énedre; és akkor hátha lehet, hogy felszabadultabb leszel; mert te már egy új ember leszel;és létezni fogsz,élni fogsz, de már boldogabban, mert nem nyomasztod magad ezekkel a gondolatokkal, meg úgy amúgy semmivel se. Tehát ne bántsd magad; próbáld meg magadat szeretni. Van dal: "A szeretet éltet, átölel." :) Tehát legyél erős, ébredj rá úgymond Isteni öntudatodra; mert mind Isten részei vagyunk, és akkor tehát szedd össze magad; nagyon ide kívánkozik ez a sor is, hogy "Híd sem vagy, szedd össze magadat.":) Ezekre a dalokra meg keress rá,hallgasd meg. :) Ez a híd sem vagyok rész ez számomra olyan kis megmosolyogtató,kicsit úgy fellelkesíti az embert; arra gondolok,hogy annyira kis vicces, hogy lelket önt belé. :) Mármint abba az emberbe, aki hallgatja. :):) És ne szomorkodj sose; próbálj boldog, úgymond "kerek Nappá válni", valakitől hallottam ezt a kerek nap kifejezést; mert pl a félhold nem ragyog annyira; tehát te önmagadban legyél egy egész. Amúgy ezt kicsit más kontextusban szokta mondani, meg a többit is, amiket idéztem, akiktől hallottam; talán; de nemtom; de az a lényeg; hogy tehát szedd össze magad; építsd föl magadat; de mondjuk amikor átölel a szeretet; meg ilyesmi, az tehát konkrétan van értve asszem, és amikor ott többen ülnek a tűz körül, de az se baj, ha egyedül vagy; tehát te is szeresd magadat. Magad az jó dolog; csak annyi a lényeg,hogy ne árts másnak, és lehetőleg saját magadnak se. :):):)