Ezekkel a "tünetekkel" érdemes lenne időpontot kérni és elmenni a háziorvoshoz, vagy bármilyen orvoshoz? Úgy érzem teljesen összeomlok... 19f

hányinger, "iszapos" hasmenés (mintha homokot és vizet kevernél össze), állandó izületi és mindeni fájdalom (a térdem, vállam, nyakam recseg-ropog és fáj is), kábaság (hogy példával éljek, gyk-n kérdést akartam kitenni tegnap és módosítani akartam a kérdést, bennem is volt hogy rányomok a módosításra de szinte zombi módra a közzétételre nyomtam, vagy amikor a buszjegyet kértem a városba, véletlen másik megállót mondtam pedig tudtam hogy nem oda kell mennem, mikor az adataimat kellett megadni elírtam az email címem és majdnem félremondtam a nevemet is), gyengeség és ez akár betegségnek tekinthető akár nem, megemlíteném a teljes motiválatlanságot, az emberektől való félelmet, a rengeteg fóbiát (mint félelem a sötétben, a pókoktól, a tömegben, az ismerkedéstől, a magastól), az önbizalom és önbecslés teljes hiánya és a pszichológussal való beszélgetés nem segít, pszichiáterhez pedig félek elmenni és pénzem sincs arra, hogy elmenjek egyhez és mióta az eszemet tudom mindig ki voltam emelve és csesztetve, akár általánosról akár középiskoláról akár kollégiumról akár itthonról van szó, mióta pedig jött ez a nyomorult járvány egyre rosszabbul és rosszabbul érzem magam. Az elején a betegségek csak 2 napja alakultak ki, a többi már régóta.

Ma reggel szó szerint sírógörcsöm lett miközben a "dolgomat végeztem", mert kaptam az üzenetet, aminek az volt a lényege hogy ma megint rohangálnom kell de persze feleslegesen mert "apánk" nem becsli meg sőt mióta megszülettem azt kapom hogy mekkora ingyenélő gyökér vagyok mert én nem dolgozok 13 éves korom óta és hogy ő már 20 éve dolgozik és ez az én hibám, de nem én kértem hogy megszülessek nem én akartam megszületni nem én akartam hogy ők ketten találkozzanak hogy aztán gyerekkor helyett néha vagy menekülni kelljen az alkoholista apánktól vagy a vitákat hallgatni vagy azt hogy mekkora "amit fent írtam" vagyok vagy hogy anyánk mekkora "amit fent írtam" mert ha nem dolgozik akkor ingyenélő ha dolgozik akkor "nem dolgozott egész életében három évnél többet" és azért ő a rossz én meg tanulok de totálisan le van sz_rva mert "abból nem lesz pénz" de a járvány miatt még munkát se találok még valami alkalmi 20 ft-os órabérű sz_rt se, naponta testvéremmel boltba megyünk mosunk mosogatunk gyógyszertárba megyünk főzünk sütünk takarítunk de nem vagyunk szülők nincs gyerekünk apánktól meg csak a fent írtakat kapjuk de sose egy "gratulálok a bizonyítványhoz" vagy a dolgozathoz vagy egy "szép volt" vagy bármi még sose hívott a fiának de más kölykét meg igen és ez igen is rohadtul szarul esett mert ha más kölykét tudja annak nevezni és el tud vele mászkálni meg beszélgetni akkor velem vagy velünk miért nem miért vesz neki valamit egy szó nélkül nekünk meg miért hányja a fejünkre hogy ingyenélők vagyunk mert volt hogy csak magának hozott piát mikor nem volt itthon mit enni és azt mondta hogy "majd aki éhes kimegy mert ő nem hoz most kaját mert Ő nem éhes" és nem értem hogy miért anyánk meg próbálkozik talpon maradni de ő is kivan attól ami "van".

Egyetlen egy délelőttre tudtam elszabadulni amikor pár órára viszonylag jól éreztem magam egy barátommal egy parkban amint hazajöttem ismét jötek ugyan azok a problémák ugyan azok a hülyeségek amik minden nap, msát se csinálok egész nap csak a házimunka házimunka házimunka meg gépen nézek videókat meg zenét hallgatok mert egyszerűen nincs más szinte minden zárva de ha nem is lenne nincs rá pénz, egyetlen napot tudtam menni helyettesíteni valakit egy boltban és az abból kapott pénzből vettem magamnak két dolgot a többit meg buszra és boltra költöttem és enniy semmi több. Tehetetlennek érzem magam, már csak a testvéreim miatt érzem úgy hogy nem szabad feladnom de már ez is halványul, hiányzik a gyerekkorom az a kis idő mikor nem pécézett ki senki mikor nem kezelt senki felnőttként mikor nem utált senki, csak nyugodt életet akarok de azt látom hogy sosem lesz rá lehetőségem akármennyire ispróbálkozom mert ha nem is olyan lennék amilyenné a múlt formált (azaz apánk az iskolák a közösség stB) akkor is félek és érzem hogy örököltem és belém ragadt és nem tudok tenni ellene... Nem tudom mit tegyek