Válasz helyett mosolygok, de miért?

a mosoly sokféle lehet.. jó lenne tudni, milyen ez a mosoly, illetve hogy értelmezik mások.. zavart? játékos? kedves? fölényes? gúnyos?

közeli ismerősök kérdése esetén ugyanúgy reagálsz, mint olyan személyek esetén, akiket nem ismersz annyira?

a szüleid mennyire értenek meg téged? van valaki, aki megért téged, van bizalmasod?

nagyjából mik azok az érzések, gondolatok, amiket szerinted mások nem értenének meg?

nem tudnád azt mondani másnak kedves mosollyal, hogy "úgy érzem, még nem ismerlek annyira, hogy erről a témáról szívesen beszélgetnék veled.."

Introvertalt alkatu emberek elkerulesbol gyakran vigyorognak ha kell, ha nem :) En is az vagyok. Segithet, ha vannak elore legyartott valasz-formulaid.

Mennyivel konnyebb az angolszasz orszagokban, ahol a Hogy vagy? Csak egy koszonesforma, valaszt sem varunk ra, max annyit, hogy koszi jol.

Szoval nehagy begyakorolt valasszal el tudod kerulni a tovabbi faggatozast, de el is tudod terelni a beszelgetest magadrol.

- Koszi jol vagyok, minden rendben velem mostanaban. De jo a kabatod, asssszta, hol vetted? Stb...

úgy érzékelem, összetett, árnyalt, (értelmezés szempontjából) "kihívást jelentő" érzés- és gondolatvilágod van. nehéz és negatív érzés-együttessel küzdesz (félelem/szorongás, magány, kilátástalanság, reménytelenség-közeliség, meg nem értettség). ami fontos, hogy ezekkel tisztában vagy, és szeretnél megoldást. :) ezeknek az érzéseknek vajon az az oka, hogy nincs, akivel megbeszélhetnéd őszintén és nyíltan érzéseid, gondolataid?

első körben azt javaslom, hogy vezess (önismereti) naplót, hogy nyoma legyen az érzéseidnek, gondolataidnak, kapcsolati viszonyulásaidnak, hogy tudd "kommunikálni", "kimondani" a téged feszítő dolgokat. a naplóírás segíti a tudatosítást, a mintázat kirajzolódását.