Mentalis betegseg? Mi bajon van?

Mi értelmi az életnek? Az ismeretszerzés. Mindenki tanulni jött a világban és mindannyiunknak mást kell megtanulnia.

Kezdel depressziós lenni és tényleg a szívem mélyéről mondom, hogy szabadulj ki ebből míg nem vagy teljesen a része mert kurvára felfog emészteni ez az egész és akkor még rosszabbul fogod látni a világot. A hozzáállásod nagyon nagy szerepet tölt ki, csak pozitívan állj mindenhez és mindig legyél társaságban. De ne is beszélj be magadnak olyan dolgokat amik nincsenek is.

Kívánom, hogy gyógyulj meg ebből!

18/L

Azt hittem én írtam ezt a kérdést de nem :)

Feldmár Amdras azt mondaná az "élmény" miatt. Mert amúgy mi ertelme lenne megenni egy fagyit vagy elmenni egy koncertre.

A leírásod alapján kitörni akaró elfojtott szorongás tünetetit mutatod, érzed.

A kitörés alatt úgy értem, mintha keresnéd a kiutat valamiből.

Nem mindig vezethető egyértelműen vissza az ok és pontosan itt kezdődik a depresszió, ami kezelés nélkül, sokszor csak rosszabbodik és a hasonló rossz közérzet, borús világnézet felerősödik, aztán csak azon kapod magad, hogy már minden percben, szituációban ezzel küzdesz + jön a félelem, a parania, kilátástalanság, döntésképtelenség, túl érzékenység, düh és szépen lassan elfelejted mi az a normális élet.

Nem beszélek zöldségeket, tapasztalat sajnos, én is akkor döbbentem rá, hogy nem mehet így tovább, amikor már enni sem tudtam mert az is elszomorított, meg már a tárgyakról magam körül is csak rossz jutott eszembe így amennyit csak tudtam aludtam, amitől mégjobban legyengültem, ha ébren voltam már pszichés testi fájdalmakat produkáltam.

Menj el egy dokihoz, megéri. Ha ide kiírtad a kérdést az már azt jelenti, hogy már felismerted magadban, hogy valami nincs rendben.

Akinek „az élet értelme” ilyen problémát jelent, azt az zavarja, hogy a *saját* életének nincs értelme/jelentősége, és ez a probléma jelenik meg benned ilyen „elfilozofált” formában. Amikor a legtöbb ember így gondolkodik „a világról” és „az életről”, akkor a saját [lelki]világát és a saját életét próbálja valami racionális keretbe vetíteni, de ez szerintem nem sokszor segít. Hogy mi válhat az ember életének az értelmévé és mi nem, az nem filozófiai/racionális kérdés, hanem az emberi természetből fakad, és gyakran irracionális.

A leírásod többi része alapján az lehet a legnagyobb gondod (mint az élet értelmét kereső fiataloknak általában), hogy úgy érzed, nem lehetsz az [olyan], aki [amilyen] lenni akarsz. (Pl. mert van egy – halványan paranoiás – elképzelésed a világ működéséről, és úgy érzed, hogy neked is kötelező így működni.) Ha majd sikerül rájönnöd, hogy valójában ki akartál lenni, és ténylegesen sikerül is annak lenned, akkor nem lesz többé gondod az élet értelmével.

ma 09:20

Igen, az is gyakori, hogy húszéves kora körül nagyon jól érzi valaki, merre akar menni, de nem talál el oda, és csalódik az egészben. (Aztán csak 30 vagy 40 fölött talál rá újra, vagy sose.)

Valószínűleg nálad sem az a gond, hogy nem létezik az, aminek lenned kellene, hanem hogy nem láttad tisztán. Mindenki tudattalanjában él egy megvalósítható, igazi „ideál”, ami számára gyakorlatilag az élet értelme, de ezt sajnos nem arra „találták ki”, hogy körüljárható, elemezhető legyen, sokkal inkább arra, hogy hasson. Amik viszont igazán elszakítják ettől az embert, azok a csalódásaiból és/vagy a világképéből fakadó rossz előfeltevések.

Persze, az sem egészen kizárt, hogy tényleg egy nagy tévedést hajszoltál, de valószínűleg még akkor is volt valami köze ahhoz, amit meg kellett volna találnod.