Ez milyen betegseg?

eve diagnosztizaltak szorongasos zavarral, osszesen 3 panikrohamom volt meg a legelejen. Vannak bizonyos szituaciok (koncert, mozi), ahol elojonnek a tunetek, de ha eppen nincsen semmi panaszom, akkor is elkezdek rajta gondolkozni, ezaltal belelovalom magam, hogy valami bajom van. Olyan erzes, mintha nagyon nagy baj lenne, mint aki a halalos iteletet varja, mindekozben nem tortent semmi, csak mondjuk ulok a munkahelyemen es nincsen eppen semmi dolgom. Ideges vagyok ilyenkor, nem tudom az okat, hogy miert. Vagyis nyilvan szorongok attol, hogy szorongok. Ha ilyen allapotban kinezek az ablakon es mondjuk meglatom a keritest, meg jobban erzem a felelmet, az idegesseget. Barmire nezek, barmire gondolok, olyan mintha fokozna a feszultseget. Ha keritesre, ha fara, ha ruha gyurodesre nezek, de a meseket is rossz ilyenkor neznem, mert azok is megijesztenek. Pedig nyilvanvaloan nincsen a keritessel es ezekkel a dolgokkal semmi bajom, ha elmulik a szorongas akkor nincsen ilyen problemam, minden visszaall normalissa, de addig abban az allapotban mindenre igy tekintek, mindenre igy reagalok, mindentol felek. Ez a legzavarobb es legijesztobb tunetem, amit nem tudok hova tenni. Ilyenkor nincsenek bennem ilyen gondolatok, hogy -uristen ez egy fa, uristen- tehat tudatosan nem felek ezektol, csak valamiert a latvanyuk fokozza a felelem erzeset. Ez is csak szorongas? Valahol azt olvastam, hogy ilyenkor feszultsegben van az amygdala, es keresi a veszely forrasat. Nalam is ez allhat fenn? Ebben az allapotomban sokkal erzekenyebb vagyok minden zajra, gondolatra, stresszfaktorra. Ha ilyenkor mellettem azt mondana valaki, hogy uristen valami nagy baj van valahol, tuti elkapna a panikroham, vagy legalabbis rosszabbul lennek. Ha normal allapotomban hallom meg ezt a mondatot, akkor csak kicsit zaklat fel, utana el is felejtem. Nagyon felek attol, hogy ezek mondjuk teveszmek, es skizofren vagyok vagy valami komoly mentalis gondom van ezek alapjan.

23/L