Magunktól hogyan lehet kikeveredni a depresszióból?

Először is azt javaslom, hogy ne olvasgasd a netet ebben a témában. Az ember hajlamos minden tünetet észlelni magán, amit ott leírnak.

Másodszor, szerintem próbáld mindig elfoglalni magad valamilyen hobbival, biztos hogy van amit szeretsz csinálni. Olvasás, sport, filmek, barátok, evés, alvás stb. bármi.

Én amikor hasonló helyzetben voltam, elkezdtem úszni járni. Szerencsére a közelben van egy uszoda, így először heti háromszor, aztán heti ötször eljártam. Nagyon jól kikapcsolt, ráadásul jobb alakom lett, és még barátokat is találtam ott.

Végül egy mondás, ezt is jószívvel ajánlom, gondolkodj el rajta:

Semmivel sem tudunk annyit ártani magunknak, mint a saját gondolatainkkal. /Buddha

A neten számtalan megbízhatatlan teszt van. T

A tünetek alapján ez inkább specifikus szorongás és nem depresszió. Szerintem is alakíts ki egy rutint, foglald el magad. Nézz szembe az egyedül töltött idővel, hidd el még tudsz vele birkózni.

Szerintem ez a vírus helyzet se jött jól neked. Én is magányban nagyon magamba tudok süppedni. Aztán én is visszamegyek az egyetemre, megint társaságban vagyok, és mintha sose lett volna rosszkedv! :)

Pontosan ugyanezt a szorongást éltem meg az utóbbi hónapokban. Én még arra is visszagondoltam, hogy mi történt egy meg két évvel ezelőtt :D

Aztán rájöttem, erre csak én emlékszem, és csak én rágódom rajta, tehát nem kell rajta agyalnom.

Többet kell lenned társaságban, egyedül pedig nézz vicces filmeket, műsorokat. Találnod kell valamit, ami mindig felvidít. Amikor érzem, hogy megint kezd rajtam eluralkodni ez a hangulat, akkor gyorsan megnézek egy vicces videót a neten (ha van valami kedvenced, annál jobb :D), nem hagyom, hogy legyűrjön a rosszkedv!

A múlton való rágódás pedig sajna nem visz előre, csak hátra. Változtatni nem tudsz a dolgokon, ha esetleg szeretnél rajta, időgéped pedig nincs, hogy visszamenj és módositsd. Ezért nem is érdemes aggódni rajta! Nekem a párom szokta mondani, hogy nyugodjak meg, a többieknek annyi dolguk van, hogy nem azon gondolkodnak, hogy én mit csináltam tegnap, meg azelőtt, meg tavaly ilyenkor. Ezeken csak én gondolkodok. Nekem ezek a rágódasok azzal is társulnak, hogy azon is idegeskedem, hogy tuti a másik is arra gondol, amire én. De hála Istennek van jobb dolguk is :D

Az előttem válaszoló szerint mindig kell csinálni valamit. Valóban. Nem csak a magány hozza elő ezt stresszt, hanem az is, ha sokáig nem tevékenykedünk semmit.

Az állandó lelkiismeret furdalás is ismerős, de ez már csak évekkel ezelőttről. Vallásos közegben nőttem fel, jobbára ez volt az oka, hogy minden apró vackon képes voltam napokig rágódni meg rosszul érezni magam. Ma már nem járok ilyen közösségekbe, és az állandó lelkiismeretfurdalásom is eltűnt. (Persze, nem tudom, neked mi okozza, mert nem írtad le, de amit leírtam, az is lehet egy példa arra, hogy mitől lehet.) Ha esetleg vallásos vagy, akkor pedig ne értsd félre, nem akarlak buzdítani arra, hogy felhagyj vele, csak nekem nem jött be az a közeg.