Elmondanátok a haveri körben, hogy depressziósok vagytok?

Hát... a depresszió már nem azt jelenti, mint eddig. A sok "kamudepis" miatt már nincs létjogosultsága és úgymond presztizse, már nem tekintik betegségnek, csak ahogy te mondtad nyavajgásnak. Az átlag ember ehhez úgy áll hozzá mintha náthás lennél. Ha náthád van igyál meleg teát, ha depressziód van legyél vidámabb és ne itt depizz. Sajnos ez az általanos megítélés, és amíg öndiagnosztizált pszichológiai "betegekkel" vagyunk tele, addig ebben nem is lesz változás.

Elmondhatod, aztán a reakciókból kiderül, hogy érdemes-e tartanod velük a kapcsolatot, komolyan vesznek-e...

Sajnos nagyon egyet kell értenem a negyedik válaszolóval.

Mivel sokan sima szomorúságnak gondolják a depressziót, már szinte csak a szakemberek meg az érintettek tudják pontosan, milyen is ez. Nekem is az a tapasztalatom, hogy ha olyanoknak beszélsz róla, akik nincsenek tisztában azzal, hogy ez a betegség mekkora kínokkal jár, akkor még rosszabbá tehetik az állapotodat az ilyen "beszólások". Sokszor éppen a család, a barátok azok, akik miatt még mélyebbre süllyednek a mentális betegségben szenvedők. Ha úgy gondolod, vannak annyira felvilágosultak, tájékozottak a barátaid, akkor mondd el nekik. Elvégre azért vannak a barátok, hogy számítani tudj rájuk. Ha nem, akkor jobb, ha megóvod magadat az ilyen véleményektől.