El akarok vonulni a világ elől egy időre. Ez ilyenkor természetes vagy én kattantam volna be?

En például Tibetbe szeretnék mindenképp eljutni egyszer es akar egy-két hónapig is ott maradni...(semmilyen kioktatást nem kerek a témával kapcsolatban, pontosan tudok az arnyoldalakrol is, es azt is, hogy talán nem is lesz lehetséges, hogy ez megtörténjen, de akkor is a vágyam)

Egyáltalán nincs mar hitem az emberekben, soha nem volt egy igaz barátom sem, 7 eve depressziós vagyok, mar testi tuneteim is vannak, évek óta szinte minden napos gondolat az öngyilkosság, valahogy a szerzetesek személye es az o bölcsességük az egyik olyan dolog, amit meg tisztának tudok latni es szeretném ezt megtapasztalni. Szóval hozzam képest te meg biztosan nem vagy bekattanva.

#5 Nekem szintén ez a vágyam és ha megemlítettem hülyének néztek, szóval jó, hogy nem vagyok egyedül :D

Kérdező, én heti szinten néhány órára el szoktam vonulni, van a városom külterületén egy magaslati pont ahol nagyjából az egész szélesebb életteremet belátom, érzem. Ott szoktam kb 30-60 percet tölteni, csak ülök meditálok, sokszor gondolkozok az életemen, az alternatív döntéseken, mit hol rontottam el, mi a megoldás és ezáltal jobban megismertem magam, jobb döntéseket tudok hozni. Ez a meditáció, önismeret gyakorlatilag ingyen van, csak az időt kell rászánnod, hogy találj egy ilyen helyet. Azóta több emberrel is találkoztam akik magányra vágytak, ki egy kikötő stégjén, ki az erdő egy pontján, ki a magaslaton szóval nem vagy egyedül, az embereknek szükségük van önmaguk megismerésére és a csendre, nyugalomra, ezt tiszteletbe kell tartani. A világ ami minket körbevesz egy őrültek háza, jobb a lassítás és önmagunk megismerése.