Beszélgetek önmagammal/önmagamhoz. Lehet belőle baj? 20f

Kicsit hosszú, ha van időd, olvasd el, nekem fontos lenne. Szóval 20 éves fiú vagyok. Szoktam magamban beszélni. Ezzel nincs is gond. A gond ott kezdődik hogy válaszolok is magamnak, hangosan, tanácsokat adok, de más személyként. Idáig nem nagyon foglalkoztam ezzel az egésszel mert eljártam dolgozni ott a munkahelyemen társaságban semmi ilyen nem történt soha. Munka után a haverokkal lógtam ott se volt semmi ilyen. A társaságokkal jól kijövök, van sok barátom, és amikor velük vagyok nem jön elő a "másik én" 🙂 Nincsenek viselkedés zavaraim. Csak most így hogy jött ez a karantén ugye sok időm van gondolkozni és ezen is elkezdtem agyalni hogy ez vajon mennyire normális dolog? Olvasgattam a neten ezután, sokan azt írjak hogy csak magukban beszélnek pár szót és ennyi de vannak néhányan akik azt írják hogy ők is szoktak magukkal hangosan tárgyalni, beszélgetni néha esetleg még vitatkozni is pont úgy mint én. Én még most is úgy gondolom tök oké, de szeretném a ti véleményeteket is kikérni. Pontosabban ez nálam úgy néz ki hogy beszélgetek gyakorlatilag önmagammal, viszont magamhoz képzelem a másik személyt is. A kinézetét nem tudom, nem látom fizikailag szóval nem hallucinálok oda magam mellé senkit de beszélek vele. És ő válaszol is az én szám által nekem hangosan. Köszönöm ha elolvastad és válaszolsz is.