Hogyan fogadjam el, hogy nem vagyok életrevaló?

Egyik osztálytársam introvertált volt, de nagyon okos.

Rengeteget bántották, még a tanárok is, hogy ő nem életrevaló, mert nem tud kommunikálni, emberekkel bánni. Szóval dobhatja a kukába, amit megtanult.

Hát, ezt én nem így látom ennyi év távlatából. A srác nemsokára orvos lesz. Lehet, hogy nem egy életművész, de én mindig is olyan precíznek, lelkiismeretesnek láttam, hogy rábíznék még egy életmentő műtétemet is. Biztos vagyok benne, hogy tisztelt, megbecsült ember lesz.

Nem feltétlenül baj ám, ha valaki nem az "a jég hátán is megélek, és mindenki körberajong" típus. Szükség van a csendes kutatókra, a keveset beszélő, ámde lelkiismeretes orvosokra, mint amilyen a volt osztálytársam.

Találd meg a te erősségeidet, és ne akarj üzletember vagy körberajongott, extrovertált személy lenni. Biztos, hogy valamiben nagyon jó vagy, még akkor is, ha az nem a tipikus életművész tulajdonság.

Kitartást! ^^

Ha valaki rosszul van vagy depressziós

Egy szűkült látástere van. Nem veszi észre a jót a rosszra fókuszál mint ahogyan te is. Nem sajnáltatni kell ilyenkor magunkat egy problémát ez nem old meg hogy feladod. azt hogy még itt vagy azt jelenti hogy nem adtad fel teljesen szóval kezdj valamit magaddal és oldd meg a problémáid mert maguktól nem repülnek el mint a galambok