Bordereresek, ti hogyan vészelitek át a szakítást?

Én anno megutáltam, és kiderültek róla dolgok... Szóval igen, így legalább könnyű volt.

Viszont amikor megromlottak köztünk a dolgok, de még együtt voltunk, az pokoli volt.

2018 decemberében meg kellett tapasztalnom. 4 évig voltunk együtt, egyértelműen ő (volt) a FP-m, soha nem voltam még olyan boldog, mint abban az időszakban.

A szakításnak voltak előjelei, amiket egyre drasztikusabb eszközökkel próbáltam elkerülni, de végül hirtelen minden kapcsolatot megszakított velem, és mivel 200 km-re lakik tőlem, nem is tudtam átugrani hozzá beszélni.

De amint lehetett, vonatra szálltam, hogy mentsem ami menthető, de közben már telesen el volt borulva az agyam, rengeteg felesleges marhaságot csináltam, ami akkor jó ötletnek tűnt, ma már tudom, hogy csak rosszat tettem vele, pl szétvágtam magam, le akartam ugrani náluk a hídról. Szóval elmentem hozzá, de nem sikerült vele beszélnem, aztán anyámék jöttek értem kocsival. Másnap pedig otthon is balhé volt, jól megvertek, én olyan szinten elveszettnek éreztem magam, hogy már semmit nem tudtam, csak ordítottam.

Ekkor bevittek a pszichiátriára, egyből mentem a zárt osztályra, mert saját magamra veszélyes voltam. Ott tartottak 18 napig, nekem meg az volt a legbagyobb problémám, hogy azt akarta az orvos, hogy mondjak le a volt páromról, de én ha kellett foggal körömmel ellenkeztem.

Mikor onnan kiderültem, megkaptam a diagnózisokat, depresszió, alkalmazkodási zavarok, szociális fóbia, borderline személyiségzavar.

Kikerülésem után hamar összezuhantam megint, ezért vissza akartam menni, de nem vettek fel, mert nem volt akkor öngyilkossági kísérletem, úgyhogy ha csak ez kellett ahhoz, hogy vissza mehessek, csináltam pár hülyeséget, és bent lehettem 3 hétig megint a zárton. De jobb vllt ott lenni, mint otthon a bántalmazó apámmal.

Mikor onnan kiderültem, anyám leszervezett pszichoterápiát, traumafeldolgozást, ahova mai napig járok, és ez az, ami igazán segített. Nyilván nem vagyok 100%-os, nem is leszek, de sokkal jobban vagyok a tavaly ilyenkori állapotomhoz képest.

A volt párommal egyébként még az első pszichiátriai látogatás alatt sikerült felvennem a kapcsolatot, és azóta is minden nap kommunikálunk. A tavalyi év viszont ebből a szempontból is borzalmas volt, mert neki közben lett másik barátnője, de elég volt részemről egy kis lökés, hogy szétmenjenek, most azóta pedig fordult a kocka, mert tavaly én harvoltam volt páromért, most ő harcol értem, és hiába imádom, nem merek neki engedni, mert félek, hogy megint úgy ráakaszkodok és az rontana az állapotomon.

20/L