Hogyan ne gondoljak túl mindent?

Valószínűleg a legtöbb dolog amit leírtál, az azért van, mert mindent hajszál pontosan előre eltervezel, hogy hogyan fogsz viselkedni, mit fogsz mondani az adott szituációban stb.

Csak képzeld el, olyan mintha lenne egy vizsga, amire 2 perccel előtte akarod kitalálni szó szerint azt, amit mondani akarsz. Meg vagy győződve arról, hogy csak az az egyetlen jó útja a vizsga sikeres teljesítésének.

Beülsz, elkezded mondani, és a harmadik szónál elakadsz. Mivel benned az van eltárolva, hogy csak ezzel a "bemagolt", "előre eltervezett" szöveggel tudsz átmenni a vizsgán, ezért lefagysz, kapkodsz, hebegsz-habogsz, mert mindenképp ragaszkodni akarnál az előre eltervezett szövegedhez.

Miközben ezer másik módon kifejezheted ugyanazt, amit akarsz, spontán.

Ezt a szitut próbáld rávetíteni a te való életben lévő példáidra. Nyilván valamilyen szinten tudnod kell nagyon nagy vonalakban, hogy kitől, mitől mit szeretnél, de bőven elég ennyi, a többi a helyszínen az adott szituációban magától fog jönni természetesen.

Ha tegyük fel mész ügyet intézni, pl. személyi igazolványt csináltatni, akkor ne kezdd el magadban mondogatni az előre eltervezett szövegedet, hogy "Jó napot kívánok, személyi igazolványt szeretnék csináltatni, mert az előző lejárt és minél hamarabb szükségem lenne egy újra".

Az legyen meg, hogy miért mentél, ez esetben személyi igazolvány.

Kihúzod a sorszámot, sorra kerülsz, beülsz az ügyintéző elé, és köszönsz. Kb. eddig legyen megtervezve.

Ekkor kérdezi majd az ügyintéző, hogy "milyen ügyben jött?"

A kérdése azt jelenti, hogy neked felesleges volt előre eltervezni, hogy mit mondasz majd, mert tervezés nélkül is tudnád, hogy miért mentél oda. És sokkal természetesebben fog hatni az egész számodra. Tehát eltervezés nélkül is eszedbe fog jutni minden válasz minden egyes szituációban (legyen az bármi, nem feltétlen személyi igazolvány csináltatásra gondolok).

Egyetlen dolog van, ami biztos és hiába elcsépelt, de igaz: mindig add önmagad.