Aki felépült bulimiából az megosztaná az élményeit hogy hogyan sikerült?

Önismeret, minnél több dolog felett van kontroll annál jobban leszel.

Ja és rá kell jönni, kivel harcolsz a családból, ugyanis a bulémia lehet tiltakozás valami vagy valaki ellen. Kire vagy dühös?

Nekem sem segített a pszichológus. Nálam fel se tűnt a családomnak hogy naponta többször vagyok órákat a wcn, közben pedig öklendezek.. Igaz nem voltam olyan hangos, de hónapokon keresztül ment ez. Nekem a bátyám volt aki észrevette.. Azóta is hálás vagyok neki. Akkora szégyenérzetem volt utánna, hogy megfogadtam többet nem művelek ilyet magammal. Nem csináltam sokáig, de annyira kikészültem tőle, hogy szerintem az utolsó pillanat volt, amikor még ki tudtam szálni. A szivem a hányások után őrülten zakatolt, azt hittem szívrohamot kapok, és az ájulás határán voltam. Mikor abbahagytam, fájt a hasam az evéstől, ki akartam hányni. Ez már jó ideje történt, sajnos csak az idő az, ami ilyenkor lelkileg/testileg segíthet. Légy türelmes magadhoz, és ne tedd tönkre magad.