Mégis hogyan lehetne így normális életet élni?

A probléma az, hogy túl sokat gondolkodom. Főképp az élet értelmén illetve célján. Arra jöttem rá, hogy igazából semmi értelme nincs. Nincs jó se rossz. Úgy gondolom minden relatív és eldöntendő illetve csak nevelés kérdése. Isten sem létezik se semmi más. Egy olyan társadalomban élünk ami beintegrálja az embereket, egy afféle előre megadott életcélt és gondolkodást vetít felé már a gyerekkortól kezdve. Suli - munka - család (szaporodás ösztöne, utódok létrehozása) - végül halál. A semmiből jövünk és a semmivel érünk véget. A kettő között pedig történnek dolgok amit a "mi életünknek" nevezünk.

Kérdem én, hogyan éljen az ember egy olyan világban "normális" életet amiről tudja, hogy értelmetlen, céltalan illetve az ember valódi énjével összeegyeztethetetlen? Ez csak egy börtön a börtönben. Az elmém a testben, a testem az értelmetlen társadalomban.