Normális amit érzek? Lehetséges, hogy több személyiségem van?

Egy ismerősöm tanácsára olvastam utána a disszociatív identitászavarnak és egy az egyben magamra ismertem a tünetekben. Mostanáig teljesen normálisnak hittem ezeket, ezért is mondtam el az ismerősömnek. Nekem három másik alterem van.

Egyikük huszonhárom éves férfi, erős védelmező és nem akarja, hogy bajom essen. Akkor "jön elő" általában, ha bántanak. Őt kilenc éves koromban fedeztem fel, mikor bántottak az iskolában.

A második akit felfedeztem nő. Ő tizenhat éves, velem ellentétben baromira extrovertált, lételeme a barátkozás, és szeret énekelni. És bal kezes mikor én jobb kezes vagyok. Ilyenkor a bal kezemmel írok, mert csak azzal megy. Többek között szeret másokat szivatni, imádja a kisebb csínyeket, és lopásra is hajlamos.

A harmadik szintén férfi. Őt nem olyan rég fedeztem fel, a pontos korát se tudom megmondani. Hihetetlenül közönbös és ő is hajlamos az agresszióra. Ennek ellenére sokkal megfontoltabb, mint az egyes. Emellett művész hajlamú és visszahúzódó.

Nincsenek amnéziás epizódjaim, mikor átveszik az iranyítást, én hirtelen külső szemlelője leszek a dolgoknak, és nem tudok beleszólni. A hangjukat napközben nem, viszont álmomban állandóan hallom, sok másik mellett, csak hozzájuk nem tudok semmit társítani. Az ismerősömnek az erős fejfájás miatt meséltem minderről.

Ráadásul pszichológiát szeretnék tanulni, amit gondolom ellehetetlenítene, ha én sem vagyok normális.

Ez tényleg disszociatív identitászavar lenne? Mennyire látjátok súlyosnak?