Mi bajom lehet és ez rossz dolog?

Talán még mindig benned van az a kisfiú, aki figyelmet szeretne és rosszul esik neki, amikor látja, h más ezt megkapja, amikor Te nagyon vágysz erre. Talán lelkileg te is szenvedsz és elesett vagy, mindig szerettél volna egy szintre kerülni a testvéreiddel, de amikor látod, h valaki rosszabb helyzetben van, mint Te, sír, szenved, akkor kicsit jobban érzed magad, amikor látod, h másnak is rossz, nehéz vagy rosszabb, mint Neked. Gondolom, az pedig rosszul esik, amikor melletted valaki sikereket ér el.

Ez csak egy tipp, igazából fogalmam sincs mi állhat a háttérben, számtalan dolog lehet, de talán egy pszichológus segítene ennek a megfejtésére rávezetni.

Azt irtad nekem, hogy "normalis" csaladod, gyerekkorod volt. Erdekesnek talalom, ahogy a szüleidröl irsz azt irod "edes anyam, edes apam" azt gondolom, hogy ök nem voltak olyan edesek mint ahogy irtad, es erdekes mod el is valasztottad, ugyanis az edesanyam edesapam egyben van. Ahogy a csaladodrol irsz megkaptam szeretetet es nevelest is azert( nem vertek agyon meg ilyenek)

Na most az, hogy nem vertek agyon az nem eppen szeretet es neveles… nem kell agyon verni senkit ahhoz, hogy lelkileg tönkre menjen. A tiszteletlen viselkedesert kaptal egy ket pofont kvazi, ha nem ugy viselkedtel, ahogy azt a szüleid elvartak volna akkor vertek! A törteneted elejen azt irod szerettek neveltek...a közepen lelkileg megviselt, hogy egy picit kevesebb figyelmet szeretetet kaptam, mint a növerem. Tehat nem figyeltek rad! A növered volt a jokislany aki teljesitette a szülök akaratat es ezert ö mindent megkapott. Neked kiszurtak a szemed egy kis penzel, csak maradj lathatatlan. Figyelemre szeretetre vagytal, de öket lekötötte a ket masik testvered. A kesöbbiekben mikor nagyobb lettel egyre jobban erezted a szeretet hianyt, es a kritikat, bantast, hogy nem lesz belöled senki, meg lusta vagy. Ez minden csak nem normalis. Amit erzel azt jol erzed, ha nem figyeltek rad, akkor az ugy van, es ebböl lesz egy csomo elfojtott feszültseg, harag, düh, amit soha nem mondtal ki. Bantani nem csak fizikailag(veressel lehet) eleg, ha erzelmileg elhanyagolnak. Azert irtad ki a kerdesed, mert azt erezted, hogy ami benned van az baj lehet, hat lehet hogy nem emlekszel arra, hogy amikor elestel gyerekkorodban akkor kinevettek, vagy ha lekevertek egy-ket sallert nevelesi celzattal akkor te felismerted, hogy boldogsaggal töltötte el a szüleidet,netan elveztek, hogy banthattak. Erre nem biztos, hogy mersz emlekezni, csak azt erzed, hogy az nem normalis amit most erzel, es azt gondolod, hogy veled van a baj. Csak attol felünk, ami mar egyszer megtörtent velünk.