Ilyen esetben van értelme felkeresni pszichológust? Úgy érzem elkezdtem megőrülni

Megpróbálom csak nagyvonalakban

Több eve vagyok depressziós, súlyos szakaszai is voltak, de eddig kihúztam valahogy, segítséget még soha nem kértem, nagyon szégyenlős vagyok, nem tudom elképzelni, hogy beülök egy rendelőbe es elkezdek a gyerekkoromtól kezdve minden rossz dologról beszélni, nagyjából egy két hónapja viszont már nem olyan érzés ez az egesz ahogy már “megszoktam”...

Eddig is azt gondoltam, hogy ennek csak a megőrülés lehet a vége és úgy érzem most kezdődött el

Kezdem elveszíteni a realitáserzekem, mar semmi nem hat az érzékszerveimre, sem zene, sem film, sem képek, bár barátaim nincsenek, eddig ha nagyon lent voltam mindig fel akartam hívni valakit, most már arra sem vágyom egyáltalán

Nincs éhségérzetem, egy hónap alatt fogytam 7 kilót, fizikailag szinte mindenre képtelen vagyok mar, ha felkelek az ágyból szinte minden alkalommal meg kell kapaszkodnom, 3 hónapja bezarkoztam a szobámba..

Aludni csak egyre több altatóval tudok, de még úgyis csak nagyon nehezen alszom el, remegek közben es izzadok, sőt ilyenkor az összes félelmetes dolog, amit valaha láttam, képek formájában bevillan, 2-3 frontinnal is egy óráig szenvedek mire elalszom

Pedig az egyetlen dolog ami éltet jelenleg, minden nap, hogy tudom este újra alhatok

Semmi de semmi más

Régóta tudom, hogy muszáj lesz öngyilkos lennem, de eddig féltem tőle, most mar egyáltalán nem, ha valaki azt mondaná, hogy holnap mar nem ébredek fel, érzéketlenül, azt mondanám, hogy oké

Kizárt, hogy letudjak még élni több évtizedet anélkül, hogy megbolondulnek, plane, hogy közben megöregszem, magányosan, olyan munkával, amit utálok 30 felett mar kellene egy kapcsolat es családalapítás, nálam ezek ki vannak zárva, mégha szeretnek is gyereket, nem vagyok olyan onzo, hogy ilyen selejtes genetikát továbbadjak, de egyébként sem lehet gyerekem, teljesen alkalmatlan vagyok egy kapcsolatra es normális életre, egyébként sem találtam soha senkit akibe beleszerettem volna

Jelenleg dolgozni sem tudnék, a boltig alig tudok elmenni

Sajnos rengeteg különféle mentális gondot örököltem, a családom nagy része egy katasztrófa, főleg az apám, volt is öngyilkosság a családban....

közben múltbeli dolgok is kínoznak, súlyosan kenyszerbeteg is vagyok, egyre több a kényszeres gondolat, így érzem meg is tudnék ölni néhány embert akire haragszom

Minden napom maga a pokol, azért is írom most le, eddig csak olvasgattam

Eddig nagyon féltem az oregedéstől es rengeteget tettem ellene, most mar az is semleges, miután látom, hogy a depresszió nyomot hagy az arcomon,több hete mar tükörbe sem néztem...

Egyszerűen van, aki ilyen sorsra van ítélve, minden nap amikor felebredek újra kezdődik a kínzás, nem akarok többe gondolkodni, soha soha

Nem bírom tovább

Most már csak egy par családtagomat sajnálnám, ha elmennék, mar csak ez tart vissza

Teljesen értéktelennek es értelmetlennek érzem az egész életet, soha nem tudnám megfogalmazni, hogy mit is érzek pontosan

Egyszerre vagyok teljesen üres, de ennek ellenére a kínzó gondolatok miatt, sokszor vannak hatalmas sirógörcseim

Nem tudom, hogy ez a már az eddig teljesen kezeletlen depresszió egy mélyebb szintje, vagy kedz rajtam kijönni egy új mentális betegség

Hogy segíthetne ezen egy beszélgetés?

Csak látom magam körül az embereket és nem értem, hogy mi tartja őket eletben, meg azokat sem akiknek jo élete van, de az emberek 90%at meg végképp nem értem

Évek alatt nem tudtam rávenni magam hogy elmenjek egy szakemberhez, meg most sem megy, nem is tudnék a szemébe nézni.. főleg, hogy itt is rengeteg rosszat olvastam róluk