Ajánlanátok egy bevált pszichológust vagy pszichiátert Budapesten aki kifejezetten személyiségzavarral illetve depresszióval foglalkozik?

Szia!

Ha megbocsájtasz, én a gondolataimat írnám le, hátha tudsz rá(juk) építeni!

Sokszor az emberek Szentül hiszik, hogy orvosi segítségre van szükségük, pedig olykor elég csak helyettesíteni a negatív gondolkodásra kényszerített időt mondjuk beszélgetésekkel, új élményekkel vagy bármi olyannal, ami eltávolít az ilyen lelki érzetektől.

Én magam is voltam mély depresszióban, amit néha piálással próbáltam elfojtani, és mikor realizáltam a problémát, a szeretteim el akartak küldeni ilyen-olyan szakemberhez, amire majdnem igent mondtam. De!

Itt jön a csavar;

Volt egy rossz párkapcsolatom, és munkahelyem.

Számtalanszor éreztem magamon a becsavarodás keserű ízét, de tudtam hogy váltanom kell, különben tönkretesz, és nem lesz visszaút.

Eljártam kicsit futni, egyedül.

CSAK ÉN, CSAK A GONDOLATAIM.

És a sport kezdetleges fázisa annyiban segített, hogy tudtam józanul gondolkodni, igen is váltanom kell, változtatnom kell.

És alig pár hét alatt azon kaptam magam, hogy egy olyan nővel vagyok együtt, aki nem mérgez, és tiszta szívemből szeretem, mert mellett önmagam lehetek, és a munkaidőmet is többnyire kényelmesen be tudom osztani, persze van bennem stressz, de ez attól még normális. :)

Ma már tudok rendesen aludni, nem iszom, jó a barátaimmal is együtt lenni, de mindenek előtt a kis szerelmem mellett lefeküdni, és ébredni.

A szeretet tud lesújtani egy olyat a depresszióra, hogy már esélye sincs.

A szeretet mindent legyőz, főleg ha törődés is társul hozzá.

Azért fohászkodnak emberek Istenhez, mert tény, hogy a Biblia, és a vallás ad egy hovatartozást, de ezt nem lehet másokra rákényszeríteni, ha nem látják, vagy érzik magukénak.

A gyógyszerrel én magam sem értek egyet, mert az orvos azért orvos, hogy ne kelljen a betegnek gyógyszer, és neked sem kell.

Csak egy jó közeg kell, ahol ezek mind megtalálhatóak, mármint a szeretet alapú dolgok.

Problémák mindig voltak, és lesznek, az általunk megélt traumák, és fájdalom érzetet keltő érzések se múlnak el soha, de tudnak úgy tompulni, hogy a temérdek jó dolog mellett, ne jusson magasabb igénybevételű agykapacitás az efélékre. Fel a fejjel! :)