Kéne beszélnem valakivel, vagy inkább csak a szünet után?

Röviden felvázolom a helyzetet. Egy tini lány vagyok, és néha meghánytatom magam. Tudom-tudom, nem kell megkövezni, ismerem a következményeket, a hatásait, de ez egy betegség. Az érintett személy nem tehet róla. Szóval visszatérve a helyzethez, valamiért most úgy gondolom, hogy jó lenne ha valakivel meg tudnám beszélni, de a családomban, és a barátaimban sem bízok meg. Gondoltam rá, hogy esetleg egy megbízható tanárommal beszélhetnék erről, de:

1. nem vagyok vékony, nem nézek ki bulimiasnak, azt hinné önsajnáltatás.

2. pont karácsony előtt már nemhiszem hogy pont az én kis saját magánéletemmel akarnak foglalkozni, megvan a saját bajuk is.

3. Nem tudom mit várnék el tőle, csak nem szeretnék tovább egyedül lenni ebben az egészben.

Szünet után keressek meg valakit, vagy magamban próbáljam megint helyre billenteni a dolgokat?