Hogyan szerezzem vissza a motivációmat az élethez, tanuláshoz?

Gimnáziumba járok, 17 éves vagyok, az iskola kezdete óta teljesen kifordultam magamból. Mindenki azt mondja rólam, hogy mennyire okos vagyok, eddig végig kitűnő tanuló voltam, két évig kollégiumba laktam. Utáltam ott lenni, egyetlen menedékem a tanulás volt, ha a hobbiaimat akartam űzni, úgy éreztem zavarnak a többiek, valamint nem tudtam normálisan aludni. Most, hogy két év után belátták a szüleim, hogy nem jó nekem így, osztályt váltottam (csak így tudtam eljönni a koliból), egyáltalán nem hiányzik a kollégium és a régi osztályom sem. Úgy érzem, mintha két tűz között állnék. A hobbiaim (nyelvtanulás, rajzolás) rendkívül időigényesek, de nincs rájuk időm, mert folyton tanulok, hogy jó eredményeim legyenek. Most becsúszott pár szörnyű jegy, pedig ugyanúgy készültem, ahogy eddig. A koncentrációm, mintha oda lenne, mintha teljesen ki lennék merülve. Ha nem tanulok sokat rosszul érzem magam, erre rátesz, hogy nem reálos beállítottságú vagyok, rengeteg plusz óra, amíg meg is értem a reál tantárgyakat, emiatt elhiszem, hogy hülye vagyok, pedig nyelvekből, töriből, magyarból nagyon jó vagyok. Ha nem tanulok bűntudatom van, ha nem űzöm a hobbiaimat, akkor olyan, mintha elhanyagolnám magam. Őszintén már alig várom, hogy vége legyen ennek az egész iskola dolognak. Az egyik felem azt mondja, hogy hanyagoljam azokat a tantárgyakat, amiket nem szeretek, persze, legyek egy olyan hármas, de fordítsak több időt arra, ami nekem jó, a másik felem meg tele van bűntudattal, ha becsúszik egy rossz jegy. Tudom, hogy egyszerre nem tudok megfelelni mindenkinek, és, hogy nem lesz minden tökéletes, de nem is akarok robot lenni, aki folyamatosan tanul, tanul, hogy pár ötös rákerüljön a bizonyítványra. Ti mit tennétek?