Én már feladtam komolyan az egészet, skizofrénia elmebetegséggel diagnosztizálnak legyek öngyilkos?

ne

ne!! sokan élnek teljes életet skizofréniával. még teljesebbet mint más “normális” emberek. a gyógyszereket szedd rendesen, kell egy kis idő mire hatni fognak. tudom, hogy most nehéz, de próbáld úgy megélni ezt, hogy ezzel te több vagy, nem pedig kevesebb!

Hasonló szarban vagyok. Skizo dolgot kezdi mondogatni az orvos, depresszió is van, de munkakepes vagyok. Persze leszazalekolas az eletcelunk... Akkor tényleg a halál. Floxetet írt fel, de nem alszok(ha jól látom te is korán kelő vagy), majd minden alkalommal egyre több gyógyszert fog felírni és még szarabb lesz az eredmény. Lehet beszerzek kétféle altatót és változtatva 1-1hetig szedem nehogy raszokjak közben lejövök a floxet rol és a többi szarrol. Az volt a terv, hogy kiegyensúlyozott gyógyszerezett állapotban tartunk terápiát. De szerintem az összes szar. Meg injekció 2-3 havonta aminek nincs mellékhatása csak hatása... Persze ki tudja megjósolni melyik karakteremet veszítem majd el. Én utálom Lenkei, de tényleg sport, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, helyes táplálkozás, fizikai függetlenség(anyukától, meg úgy eleve a hülye rokonoktol távol) Aztán ha ez megvan, majd meglatom mi legyen a depresszióval az engem nem érdekel, hogyha esetleg dilis vagyok. Nem kozveszelyes vagyok akkor leszarom. Persze ki tudja hogyan fogom tudni floxet nélkül leszarni....32F

Dehogy legyél öngyilkos, verd ki a fejedből. Paranoid skizofréniád van igen, de az nem halálos. Tudom nagyon szr nagyon kellemetlen, de lehet vele együtt élni. Csak most pszichiátriai segítségre és gyógyszerekre szorulsz, ne szégyelld, nem szégyen az. Nem vagy gyógyíthatatlan rákos beteg. Az borzasztó fájdalmakkal, kínnal, szenvedéssel jár. A gyógyulási esèly sajnos csekély. Én tudom anyám abban volt, 45 évesen belehalt nagy kinok után, pedig élni akart, küzdött, de hiába. Ha kiderülne, hogy én is az vagyok (félek tőle, hogy az leszek), akkor a másvilágra segíteném magamat, nem várnám meg a pokoli kínokat. De hála Istennek egyelőre erről szó sincs. Mint ahogy nálad sincs ilyen baj, a pszichés betegsèggel együtt lehet élni. Ne legyél öngyilkos-32f

Ha semmi bajod nem lenne és amit leírtál mind beszedned kikészülnél. Bogyók nélkül pontosan milyen tüneteid voltak? Mióta szeded őket mennyiben érzel változást? Szerintem kéne találni egy olyan orvost aki azt a minimumot írja fel neked amire valóban szükséged van. Mert ettől a koktéltól nem lehet jobban lenni. A másik hogy más oldalról kéne megközelítened a helyzeted. Ma aki halucnál arra azt mondják bolond. Régen meg ő volt a sámán akit tiszteltek. Nem kéne egy "diagnózis" alapján megbélyegezned saját magad mert egyrészt nem biztos hogy valós másrészt egy idő után persze nem szándekosan de elkezdesz megfelelni a diagnózisodnak. Engem pl. rákkal diagnosztizáltak pár hónapja. Onnantól estem össze rosszul voltam erőm nem volt az élethez. Aztán sok vizsgalat volt és kiderült téves a diagnózis. 2 percen belül lettem sokkal jobban. Szóval ez sajnos így működik. Próbalj célokat keresni az életedben alkalmazkodva a korlátaidhoz. Ha nem tudsz tömegbe menni, munkahelyre bejárni akkor képezd magaf otthon keress otthoni munkát. Nem mondom, hogy könnyű de mindig van lehetőség. Tudom hogy most kétségbe vagy esve. De szerintem nem vagy elmebeteg csak más vagy kicsit jobban talan mint az átlag és megijedtél a tüneteidtől meg attól hogy még a fejedre is olvastak egy "betegséget" amit egyebként semmi nem bizonyít orvosilag hogy valóban betegség lenne. Próbáld ezt az allapotot felhasználni. Pl alkotásta. Ajanlom neked Bércesi Róbert én meg az ének c. Könyvét. Ha ő nem olyan lenne amilyen nem tudna olyan fantasztikus zenét létrehozni sokak örömére amit csinál. Próbald ne egy katasztrófaként megélni amiben vagy. Ne kalalózz ellene. Fogadd el hogy ez van. Úgy mint Nick Vujcsics aki kezek és lábak nélkül született mégis kihozza az életéből a maximumot.