Hangulatingadozásom van folyamatosan. Miért?

Egyik nap, vagy egy pár óráig nagyon igényelném a társaságot, hogy valakivel beszélgessek vagy valami, máskor meg egyáltalán senkihez nincs kedvem. Általában az utóbbi szokott tovább tartani, van hogy egy hétig nem beszélek senkivel sem. Előfordul, hogy valamilyen ok miatt kénytelen vagyok kimozdulni és miután hazaértem akkor érzem jól magam. Érettségi utánra bár előtte is ilyen voltam, de miután végeztem az iskolával mindenkivel megszakadt a kapcsolatom, eddig sem voltak barátaim, csak ismerősök, haverok de mivel sokszor nem igényeltem a társaságukat várhatóan mindenkit elmartam magam körül. Családtagokon kívül és néhány szükséges interakción kívül pl. boltban senkivel nem beszélek. Alapvetően introvertáltnak tartom magam, a magányra egyszerre vágyok és egyszerre van elegem belőle. Közösségi oldalakat már egy pár hete nem használok, mert akkor valamiért úgy éreztem, hogy nincs rá szükségem. Vannak bizonyos témák, akár hétköznapiak is amiket mással is szeretnék megosztani nem csak a családtagjaimmal, de ez is ritkán fordul elő és csak úgy elmúlik, mert nem tudtam megvalósítani. Érettségi után dolgoztam két hónapot majd jelentkeztem egy tanfolyamra amihez szükséges az, hogy munkanélküliként regisztrálva legyek ezért mindig itthon vagyok, a tanfolyam még nem kezdődött el. Jogsit csinálom, 5 nap múlva vizsgázok és ha sikerül akkor már a heti egy/két kimozdulásom is ki fog esni. A tanfolyamot várok, mert lehetőségem lesz megismerni új embereket, de mivel képlékeny egyáltalán az is, hogy elindul ezért valószínű, hogy egy pár hétig még biztos itthon leszek (ha nem indul el akkor választok másikat vagy elmegyek dolgozni). Egy gyárba tudtak felvenni mivel nincs képzettségem, és elég rossz volt maga a munka viszont én mégis szerettem így visszagondolva, mert voltam emberek között akikkel beszélgettem és habár a munkaidő végén már vártam, hogy hazaérjek és kicsit egyedül legyek mégis igényeltem a társaságot. Elkezdjek ismerkedni új emberekkel? Egyáltalán hol? Vágyok rá de annyira nem is. Érzem, hogy ez így nagyon nem tesz jót nekem. 19 éves vagyok és úgy élem a mindennapjaimat, mint egy magányos idős ember.