Mit csináljak, ha sajnos nem vagyok normális, mint az emberek többsége?

Egész életem tiszta rossz. Aki mindig is szorongott az tudja miről beszélek. Habár már így 27 évesen azt elértem hogy már egyedül nem félek a boltba menni, de régen még az is nehézséget okozott. Önbizalmam nincs, inkább utálom magam. Nem látom az élet értelmét. Kiskoromban, tiniként is csúfoltak az iskolában, emiatt szintén szorongtam világ életemben, sokszor volt reggelente idegi alapon hányingerem.

Tovább tanulni se mertem menni, pont amiatt mert féltem a többiektől, illetve attól hogy csalódást okozok és nem tudnám kijárni. Így csak egy szakmám van, amit nem szeretek.

Az is rossz nekem hogy nem tudok olyan lenni mint más normális ember. Volt párkapcsolatom, de az is rövid ideig tartott, úgy éreztem inkább csak kihasználtak.

Mindig így körbenézek a velem hasonló korúakon, és én mindenféle téren le vagyok maradva tőlük. Nekik vagy van évek óta tartó kapcsolatuk, vagy férjük, gyerekük. Tőlem meg senki sem akar semmit. Soha nem volt igaz barátságom sem, mint azoknak akik csúfoltak.

Ők normálisok, élnek mint hal a vízben, én meg kénytelen vagyok antidepresszánsokon élni.