Mi a baj a munkámmal vagy velem?

40 éves vagyok férfi-nemű ember, introvertált és depresszióra hajlamos.

Postai csomagkézbesítő futár vagyok, kb. másfél éve.

A munkaidőm nagy részében nincs főnököm, nincs kollégám, amikor vannak is, velük amúgy sem nagyon érintekezek (mondjuk másfél év alatt nem találtam senkit, akivel érdemes lenne akár beszélgetni is)

Napközben címekre megyek, emberekkel kerülök kapcsolatba, amíg a csomagot átadom nekik, fizetnek és visz'lát. Ha elfogyott a csomag, leszámolok és hazamegyek.

A fizetésem elég sovány, hiszen ez a Magyar Posta. Összességében azonban nem panaszkodhatok, mert a mellékessel együtt a végzettségemhez (sima érettségi) képest egy jó átlagos jövedelmem van - szerintem.

A munkakörülmények ... esőben/hóban és kánikulában nem nagyon kellemes.

Összességében tehát nem sok hátrányát tudom mondani ennek a munkakörnek. Viszonylag szabad vagyok, kinn vagyok, nincsenek rossz kollégák és lényegében nincs főnök sem, és emellett a jövedelem is elfogadható.

Kezdetben lelkes voltam főként, mert láttam, hogy a borravaló nem kevés. Mégis másfél év után a hátam közepére sem kívánom már ezt a munkát.

Összeszerelő üzemben dolgoztam két évig, utána kis tengés-lengés, alkalmi munkák, aztán 13 évig egy laborban voltam (de ott sem találtam a helyem), kis szünet, utána egy suttyó valutaváltó céghez mentem 9 hónapra, ott nagyon suttyó sóher vezetőség volt, de a munkakörülmények egészen szerethetők voltak. De a bérezés nem volt korrekt. Aztán az Exclusive Changehez mentem, ahol korrektül fizettek, cserébe egy 3m2-es üvegkalitkában ültem napi 11 órát, ahonnan 3 alkalommal jöhettem ki, összesen 45 percre. A helyiségnek a legnagyobb kiterjedése a magassága volt. Ott majdnem 5 hónapot bírtam ki. Közben nagymutti itthagyott minket és onnantól már nem sok maradásom volt az EC-nél. Aztán jött a posta.

Kérdésem csak annyi, hogy normális ez, hogy pokolian szarul érzem magam a postánál is? Eddig soha sehol nem volt példa arra, hogy 3 hétnél tovább kimaradtam volna a munkahelyemről, de itt depresszió, neurózis és egyéb szorongásos, fóbiás problémák miatt másfél hónapig voltam otthon, Paroxatot szedtem, közben két hét munka után az üzemorvos alkalmatlannak talált a gyógyszer mellékhatása (izgatottság, alvászavar) miatt. A pszichiáter másik gyógyszert írt, Faxiprolt és mellé Frontint. Így most kevesebb mellékhatás, a nyugtalan láb szindróma is kezd megszűnni, de aludni továbbra sem tudok éjszaka talán csak 2-3 órát, de napközben meg fáradt vagyok, álmos vagyok, de aludni akkor sem tudok.

Hova vezet ez hosszú távon, mi a megoldás?