Ezzel már szakemberhez kell fordulni?

Van egy féltesóm akivel együtt nőttünk fel, fél év van köztünk így mindent elmondunk egymásnak és folyton ott vagyunk a másik mellet. De én szeretem kiélvezni azt hogy még fiatal vagyok, és megélni bizonyos pillanatokat és tenni valamit hogy ne unatkozzak, így sokszor járok el barátokkal mindenfelé. Bulik, kiruccanások, strand stb. A testvérem azonban sosem jön velünk. Mindig azt mondja hogy nem akar jönni és kész. Barátai nincsenek nagyon. Régebben volt 2 jó barátnője de nagyon csúnyán itthagyták őt és elárulták.

De azt állítja hogy nem zavarja, szeret a nyugodt életét, és szeret csak egyedül egy szobában írni a könyvét, vagy zenét hallgatni. Ezzel még nincs is nagy baj, hisz eléggé különbözőek vagyunk. A probléma ott kezdődik, hogy nagyon lebecsüli önmagát. 13-14 évesen éhesztette magát, keményen edzett és akkor 15 kgot le is fogyott. Most a 172 cmhez, nagyjából 54-55 kg ami szerintem elég kevéske.

Mostanában azonban a kinézetére is nagyon kemény megjegyzéseket tesz. Multkor például azt mondta, hogy nem bánja azt hogy eddig senki se szerette visszont mert legalább nem kínzott még egy embert a jelenlétével és a hisztijeivel.

Tudom azt is hogy a körzőjével folyton karcolgatja magát. Így mostmár nagyon aggodóm. Anyáéknak nem tudok szólni, mert nagyon nem megértőek és azt szokták mondani ez csak "tini hiszti", és nem is érdekli őket pedig már többször is látták hogy baj van.

Mit kéne most tennem?

18/L