Ennyi kidobott pénz és évek után érdemes lenne hagynom a pszichológusokat, és elmenni a pszichiátriára?

Az elcseszett, szeretetben és biztonságérzetben hiányos gyerekkorom hozadéka az, ami 16 éves koromtól egészen máig az életem megkeseríti. Nagyon hosszan le tudnám írni, de nem untatnék senkit vele. Állandó szorongás (az élet minden területére kiterjedő: szociális szorongás, erős rettegés a szeretteim elvesztésétől, hipochondira).

Szerettem volna rendbe hozni. Szerettem volna minden keserű érzéstől megszabadulni, és normális életet élni. Nem megy. Megküzdöttem mindenért, felnőttem, nagyon jó karriert futottam be, de a fejemben nem lett rend. Voltam sok pszichológusnál, őszintén? Egyik sem vett komolyan. Azért fizettem súlyos pénzeket, hogy baráti csevejt folytassanak velem. Végigjártam egy teljes kognitív viselkedésterápiát, enyhült a szociális szorongásom. De azok a gondolatok... a bevillanó képek... rettegek attól, hogy egyedül maradok. Ez a bajom. A legutóbbi pszichológus megcsinált 3 tesztet rajtam, kaptam leletet aztán semmit nem mond rá. Nincs a leleten diagnózis, csak csupa rossz tulajdonság. (Pesszimizmus, depresszív hangulat, impulzivitás, szorongó személy, bizalmatlanság, negatív jövőkép) - semmit nem tudott kezdeni velem. Tényleg ennyire nehéz lett volna segíteni? AKARTAM változni. Sokszor erőt vettem magamon, próbáltam átformálni a gondolataimat, próbáltam reális keretek között maradni, hobbikba kezdtem, konkrétan pálcika embereket kezdtem rajzolgatni az elején és mára már árulni lehetne a rajzaimat, úgyhogy én próbálkoztam, de semmi sem segített. Nem is tudom leírni már a gondolataimat sem. Miért nem mondanak diagnózist? Minden tünetem megfelel a Borderline személyiségzavarnak. Miért nem irányítanak pszichiáterhez? Miért nézett mind a 4 pszichológus, akinél az évek alatt voltam fapofával rám, mikor azt mondtam hogy segítsen rajtam, mert két napja nem tudok aludni. Semmit nem ér az egész szakmájuk, van pofájuk bájcsevejért elkérni 10 000 Ft-t. Voltam egy kiképzett pszichoterapeutánál, akinek annyi végzettsége és továbbképzése volt, mint égen a csillag, és konkrétan semmit nem segített. Csak szerettem volna tudni, hogy miért érzem úgy magam mindig, ahogy. Mi okozza? Miért rettegek attól, hogy egyedül maradok? Rettegek a szüleim elvesztésétől, pedig már felnőtt vagyok. Az összes pszichológus akinél voltam konkrétan milliomos, de hogy tudnak tükörbe nézni azok után, hogy szart sem segítenek senkinek sem? Mindig terelték a témát olyanra, amihez hozzá tudnak szólni? Nem akartam sosem gyógyszert szedni, de szerintem most már muszáj azirányba haladnom.