Egy ember hogyan gyűjt erőt az öngyilkossághoz?

Nem félsz a haláltól, vágysz rá. Megtenni félsz. Elkezdesz gondolkodni öngyilkossági módszereken, és kiválasztod a neked legkönnyebbet. Amikor ez megvan, akkor mérlelgeted magadban, elképzeled, ízlelgeted. Mérlegelsz. Milyen lenne megtenni, milyen lenne meghalni, milyen lenne életben maradni. Igazából folyamatosan ott van a fejed hátsó kis zugában, és nem lehet tőle szabadulni. Amikor megzuhansz lelkileg, ordít a fejedben, hogy tedd meg, máskor elhalkul. Ez évekig így mehet, miközben megpróbálsz küzdeni ellene. Aztán egyszercsak eljön egy pont, amikor elhatározod magad, és kitűzöd az időpontot. Kicsit meg is könnyebbülsz ettől. A módszer már megvan, többezerszer elképzelted. Adsz magadnak egy kis időt, elintézed a dolgaidat. A hátralévő időben felkészülsz lelkiekben. Itt tulajdonképpen már teljesen rottyon vagy, csak az segít, ha valaki megment önmagadtól.

A pszichológia szerint nincs öngyilkosságra immunis személy.

Freud:

(...)a lelki szerkezet legmeghatározóbb törekvése, hogy csökkentse a fájdalmat okozó feszültséget. Az alapvető feszültség azonban maga az élet, az anorganikus anyagban pedig, mivel nem rendelkezik lélekkel, nincs ilyen feszültség. Az abszolút feszültségmentes állapot, amire a lélek törekszik, ezek szerint nem lehet más, mint a halál. Az élet végcélja a halál, vonja le Freud mindebből a következtetést. A halálösztönnel azonban szemben állnak az életösztönök, amelyek késleltetik a halált, és így arra kényszerítik az organizmust, hogy kerülő úton jusson vissza a szervetlen létbe. A halálösztön és az életösztönök között bonyolult összjáték működik, amelyek kialakítják az organizmus életpályáját. Az organizmus célja tehát a halál, de úgy, hogy a saját módján, a saját útján haljon meg.

[link]