Mi baja lehet a barátnőmnek?

biztosan nehez gyermekkora volt

Én hasonló tünetekkel a borderline diagnózist kaptam, de nem merem biztosra mondani, hogy ő is az. Ez még csak egy tünet a kilenc közül. Érdemes lenne azért szegény lányt kivizsgáltatni, mert amit leírtál, az neki szenvedés.

Alacsony önbecsülés és rossz tapasztalatok. Én konkrétan másfél éven át nyomtam ezt a barátomnak. Nem volt előtte más párom, így ilyen jellegű csalódás engem személyesen még nem ért. De aki egy kicsit érzékenyebb, empatikusabb az annyira bele tudja magát élni más fájdalmába, hogy képes mások csalódásainak érzését magával hordozni. Láttam, hány lányt csal meg a barátja, éreztem a fájdalmukat és rettegni kezdtem, hogy személyesen is át fogom ezt élni. Ez annyira stresszelt, hogy alig akartam belemenni egy kapcsolatba, hiába udvarolt nekem kitartóan a srác. Végül szorongva, de belementem. Közben próbáltam pozitív lenni és élvezni a barátommal töltött időt, de egyszerűen nem tudtam elkerülni, hogy ne legyek bizalmatlan. Nem tudtam még eleget a múltjáról barátnők terén, csak részleteket, és ez frusztrált. Rejtegette előttem a komplett sztorit, mert szégyellte, hogy milyen lányokkal járt. (Mint később kiderült, mindkettő megcsalta és ez nagyon bántotta a büszkeségét.) Féltem attól, hogy én is csak egy újabb párhónapos barátnő leszek. Minden rokona, ismerőse előtt úgy éreztem, mintha ők tudnának valamit, amit én nem és lenéznének engem. Az sem segített, hogy a családjának egy ismerőse az első találkozásakor velem viccesen megjegyezte, hogy én vagyok eddig a srác legbájosabb barátnője, jó lenne, ha engem már nem cserélne le. Ez az ember ezt bóknak szánta, de közben meg azt az érzetet keltette bennem, hogy én csak egy tárgy vagyok, egy újabb trófea a sok másik után. (Persze, ekkor még nem derítettem ki, hogy a "sok" barátnő pontosan kettő lányt jelent egy 23 éves fiúnál.) Egy másik bácsi konkrétan összekevert egy korábbi lánnyal és vagy 10 percig nem esett le neki, hogy nem az vagyok, akit egy éve bemutatott neki. Más rokonok is rásegítettek a kellemetlen érzésre azzal, hogy láthatóan nem vették komolyan ezt a kapcsolatot. Szóval hiába volt kettőnk között nagy a romantikázás az első évben, én ezt az egészet nem láttam kellően stabilnak. Főleg azért, mert ő nagyon belém volt zúgva, míg én nem tudtam soha ilyen szenvedélyesen szeretni. Tudtam, hogy a rózsaszín köd el fog múlni nála és akkor majd másik lány után néz. Védekező reakcióként kezdtem úgy viselkedni, mint a barátnőd. Próbáltam távol tartani magamtól a barátomat, titkon remélve, hogy már a kapcsolat elején szakít velem és akkor nem kell akkor átélnem a csalódást, amikor már komolyra fordultak a dolgok és jobban fáj. Időközben elmúlt nála a rózsaszín köd és bár előjött minden idegesítő tulajdonsága, amit addig elrejtett, továbbra is szeretett engem minden hibámmal együtt. Ekkor kezdtem megnyugodni és nem harcolni a saját boldogságom ellen. Összeköltöztünk, a mindennapjai része lettem, közös kiskutyánk is lett. Mindent velem együtt akar csinálni, mindig kikéri a véleményem. A rokonok, ismerősök idővel összetartozóként kezdtek kezelni minket. Társa lettem a szemükben, nem pedig egy idegen kislány, aki helyett pár hónap múlva jön egy új. Egy idő után már azt kérdezgették, hogy mikor házasodunk össze és alapítunk családot. Folyton számonkérték, hogy miért nem kéri már meg a kezem. Az, hogy mindenki megismert és elfogadott, jót tett az önbizalomhiányos lelkemnek, így ezek a bipoláris, melankolikus, hisztis rohamaim is elmúltak. Csak sejtem, hogy valami hasonló van nálatok is, ezért mondtam ezt el neked. Hátha egy kicsit belelátsz, hogy milyen bonyolult módokon tudják magukat gyötörni a lányok. Az, hogy ide írtál, megmutatja, hogy tényleg törődsz vele és neki csak erre van szüksége. Nincs mi mást tenni, mint ezt a stabil törődést továbbra is fenntartani. Sokáig fog tartani, de ahogy telik az idő, lassan kezdi majd elhinni, hogy tényleg őt választottad. A nevében is köszönöm, hogy foglalkozol a mentális állapotával. El sem tudod képzelni, milyen fontos ez egy ilyen önbizalomhiányos lánynak.