Szorongás vagy mi ez?

Sziasztok!

Le írom a történetem, sajnos nem sok mindenkinek tudom elmondani, mert úgy néznek rám az ismerőseim, mint egy bolond emberre. Külföldön dolgoztam nem sokat összesen 9 hónapot, heti 6-7 napot, általában olyan havi 260 órát. Nem sok időm jutott a pihenésre, de úgy éreztem, hogy bírom, néha már szédültem a melóban. Egyik nap rosszul lettem, annyira, mint még soha. Utána egyre többször fordult elő, szinte napi szintűvé vált. Úgy gondoltam az lesz a megoldás, ha felmondok és hazajövök. Az utolsó 1 hónapban míg az eljövetelt szerveztem, állandóan rosszul voltam munkában, szó szerint csak akkor voltam jól amikor hazaértem piheni, de végig ilyen gondolataim voltak, hogy vajon haza tudok-e menni a tömegközlekedéssel vagy elájulok.

Az elmúlt 4-5 évben nem voltam nyaralni sehol (Angliában is csak dolgoztam) nem nagyon okozott feltöltődést semmi.

És térjünk a jelenre: 1 hónapja vagyok itthon, az első hét végre egy igazi feltöltődés volt, ritkábban voltam rosszul néha rámjött szívdobogás érzés, de semmi komolyabb. Utána kialakult bennem sajnos egy ilyen, hogy "Jé, ma még nem is voltam rosszul" na ahogy ez a gondolat megszületik rosszul leszek, nem azonnal de aznap legalább 3-4x rámjön. Általában légszomjként jelentkezik vagy, olyan érzés, mintha nem kapnék levegőt, de a pulzusszámom nem emelkedik és ritmuszavarom sincs, de ilyenkor nagyon nagy a félelemérzetem, de nem tudom megmondani, hogy mitől. Ha lefoglalom magam nincs ilyen problémám, de amint öndicsérően eszembe jut ez a gondolat, hogy basszus ma milyen jól voltam, onnan a nap tuti bekövetkezik.

Még egy dolog: általában az este közeledtével szokott rám jönni a rosszullét, reggel mindig jól vagyok.

Voltam egyébként orvosi kivizsgáláson, laborvizsgálat, EKG, fizikális vizsgálat nem mutatott semmilyen eltérést, azt mondták pszichés, forduljak pszichológushoz szerintük.

Egyébként nem szeretek elmenni sehova, ez is most alakult ki, mivan ha mások előtt rosszul leszek, egyébként sem voltam egy nagy eljárós típus de így egyáltalán nem.

Tanácsok, gondolatok, hasonló cipőben jár valaki?

Érzem magamon, hogy depressziós vagyok, nem félek bevallani magamnak, de sajnos ilyet még nem éltem eddig. 26/F