Mennyi idő alatt érezhető javulás pszichológushoz járás esetén?

Nekem pánikom volt, azzal jártam pszichológushoz.

A kezelések után mindig sokkal rosszabb volt. Úgy éreztem, hogy felkavarja az állóvizet, feltépi a sebeket, és csak még több kérdést állít elém. De ezek lecsengése után kb 1 hét után mindig azt éreztem, hogy újra vissza akarok menni hozzá, mert van még mit megbeszélnünk és tulajdonképpen a régi sebeimet fokozatosan tudom elhagyni. Én nagyjából egy évig jártam hozzá (havonta egyszer kétszer) és kigyógyultam a pánikbetegségből. Ehhez kellett a saját akaratom is, hogy igenis, teszek érte, pozitívan gondolkodok, stb, stb... 22L

Nincs rá semmilyen határidő, a pszichológus pedig csak afféle checkpoint alkalmakat ad a te saját munkáddal saját magadban, szóval nem maga a hozzá járás adja a javulást, sem annak tempóját.

A depresszióból pedig apró lépések vezetnek ki, pl rendet raksz magad körül keresel olyna dolgot ami h anem is boldoggá tesz de legalább elvagy vele, később majd jöhet olyna ami felvidít, veszel magadnak valami ruhát amiben elegánsabb vagy mint a jelenlegi cuccaidban, soha nem mész ki az utcára ápolatlanul, és akár csak magadért is emgteszed otthon hogy nem mosatlan hajjal büdösen ülsz a szobában. Megpróbálod összeírni az erősségeidet. Próbálsz találni minden áldott nap valamit ami legalább egy icipicit jó volt, akár egy szép virág vagy egy aranyos kutya az utcán, minden milyen apróság, elsőre ez tök nehéz.

Olvass könyveket a témában, nem feltétlen önsegítő könyveket, sokkal inkább oylat ami segít megértetni az emberi működést. Fektess önmagadba, ez lehet egy ruha vagy fodrász, de sokkal inkább egy tanfolyam. Keress valami rövidtávú célt, megtanulni megfőzni egy új receptet, lerajzolni valamit, eljátszani egy számot a hangszeren ha tudsz...bármi ami apró sikerélményt adhat, de kihívást jelent és nehéz nekiállni elsőre.

Körülbleül ilyen dolgokat tehetsz magadban, és igen, ezek nincsenek szoros összefüggésben a depresszióval, ezek az életminőséget emelik.

A fejedben is dolgozhatsz átkeretezhetsz negatív gondolatokat például, de amiket flejebb írtam azok is hatnak, nem egy hét alatt, de ha konzisztens maradsz és hónapokig haladsz apró kicsi lépésekbne,e gyre nayobb rend, egyre több apró hála, egyre több apró öröm, önmagadba fektetés, egyre nagyobb rend, és szebb otthon, az mehozza a hatását.

Ha van lehetőséged, próbálj meg más szakértőt is. Ne pont pszichológus, lehet coach, lelkiatya, stb-stb... Ahány ember, annyi féle segítség. És legalább lenne összehasonlítási alapod.

Esetleg internetes oldalakra ilyen orvos válaszol típusú topicocban tehetsz fel kérdést. Lehet, ott is kapsz jó tippet.

3-as vagyok, akkor nem ő a te embered. Ennyi idő alatt már valaminek történnie kéne, és értelmetlen időpocsékolás továbbra is várni a csodát. Én nem vagyok ott, nem tudom, hogy te elkezdesz-e valamilyen szemlélet- vagy viselkedésváltozást a kérdései nyomán, ő nyilván arra kérdez rá, amit másképp csinálhatnál vagy amire másképp nézhetnél, de ha azt a felvetést csak a kísérlet kedvéért nem próbálod ki, más személyes meggyőződésed ellenére, akkor nem fog semmi történni, neked bele kell adnod a magadét, nemcsak szépen meghallgatnod a pénzedért vagy idődért, hogy jól van, öreg, csak mondjad. Kísérletezni kell, mondjuk azzal, hogy emberekkel szóbaállsz, nagyot nem bukhatsz. A pszichológus arra való, hogy ezeknek az új szemléleteknek, utaknak a tapasztalatait vele megbeszéld.

Kell, hogy legyen köztetek egy lelki közelség, ráhangolódás. Ha érzelmileg nem jelent neked semmit, hogy már csak az ő kedvéért is, a megfelelés kedvéért kipróbáld a felvetéseit, és ha az egyik nem jön be, akkor egy másikat, akkor egy másik terapeutát kell keresni, aki felgyúlt benned valami égőt. Hogy találtad ezt a terapeutát? Olyat kell keresni, akire ránézel, és hiszel benne.

n nagyon gyógyszerellenes vagyok, de ha egy másikkal se működik, akkor ez lehet, hogy ez egy annyira endogén depresszió, hogy kémiai úton kell az ingerületátvivő anyagokat intenzívebb kapcsolódásra serkenteni. De azért előtte adjál néhány hónapot egy másik terapeutának, olyannak, aki megfog a lényével.