Mi tortenik velem?

Azzal kezdem, hogy nem minden pánikbeteg szaladgál össze-vissza, páran csak szép csendben elájulnak.

Szorongásos zavarod van, iskolakezdés, nem tökéletes emberi kapcsolatok, stb.

Ami ilyenkor segít: tanulj meg relaxálni, meditálni, bátorító önközlésekkel megnyugtatni magadat. Meg lehet tanulni a kevesebb aggodalmaskodást is, csak gyakorlás kérdése. Kösd le a figyelmedet, ne agyalgassál fölöslegesen. Szerintem ha beáll a napirend, akkor rendeződni fogsz.

En se szaladgaltam panikrohamkor.

Aki beteg nem azt jelenti, j hulye is

Egy pánikbetegnek nem igazán szokása szaladgálni. Leggyakrabban csak ülnek összehúzódva és rettegnek. Esetleg sírnak.

(Az ájulás pedig csak egy legenda. Ha felszalad a vérnyomásod vagy a pulzusod attól nem ájulsz el. Az akkor van ha leesik. Ha valaki pánikroham közben elájul az valamilyen más egészségügyi tényező miatt van amire a pánikroham ráerősíthet.)

És mielőtt bárki nekem esne én is pánikbeteg vagyok. Nagyjából 10 éves korom óta küzdök vele és most 23-évesen se tudtam legyőzni. Bár a roham közben van annyi önkontrollom hogy kívülről csak annyi látsszon hogy csendben ülök.

Legelső dolgod legyen az iskolában, hogy kibékülsz a legjobb barátnőddel, akivel 9 hónapja nem beszélsz. Ha ez nem lehet, akkor az újak közül válassz egy szimpatikusabbat, és a mellé

üljél, a többiekkel meg udvariassági beszélgetéseket folytass, akkor nem lesz semmi gond. És otthon meg tanulj szorgalmasan.