Miért írtózom csak bizonyos esetekben a vértől, és hogy szoktathatom magam hozzá a gondolatához?

Olyan suliba készülök, ahol majd elég sokat kell tanulmányozni az embert, főleg belülről. Ami érdekes, hogy ha meglátok valahol egy vérző embert, akkor nem érzem azt, hogy gusztustalan lenne, viszont ha meghallok egy szülési történet, vagy egy sima elsősegélyelőadást, akkor rosszul leszek, és alig állok a lábamon, annyira szédülök. Ha meg gyakorlatban találkozok olyan esetekkel aminek köze van a vérhez, akkor az nem okoz rosszullétet. Múltkor kölykezett a macska, egy elég sáros, piszkos helyre, ezért fogni kellett az éppen akkor született cicákat, anyamacskával együtt elvinni egy biztonságosabb helyre, sőt még a méhlepényt is nekem kellett ettávolítani a kiscicáról, annyira koszos lett (hírtelen történt, puszta kézzel). Ezért sem értem, hogy mikor vércukorszintemet nézték, egy csepp vértől olyan rosszul lettem, hogy úgy kellett támogatni.

Szóval nálam inkább azzal van a baj, ha rá koncentrálok. Ez ellen mit lehetne tenni? Nálam pont nem használ a "szokd meg" elv. Kérlek tudnátok valami tanácsot adni?